nyelvészet
nyelvészet [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Nyelvtudomány. Magyar, finnugor nyelvészet; → délibábos → nyelvészet; összehasonlító nyelvészet. Itt csak egy buzgó … érdeklődő érinti azokat a kérdéseket, melyekben Ön, az összehasonlító indogermán nyelvészet tudósa, szaktekintély. (Kosztolányi Dezső)
2. (iskolai) Ez a tudomány mint egyetemi, főiskolai előadások és vizsgák tárgya. Magyar nyelvészetet ad elő. Román nyelvészetből vizsgázik. || a. (iskolai, bizalmas) Ennek egyetemi főiskolai órája. Lesz holnap nyelvészet? || b. (bizalmas) Ezzel a tudománnyal foglalkozó (tan)könyv v. jegyzet. Adj kölcsön egy magyar nyelvészetet egy hétre!
nyelvészeti.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
