simulékony
simulékony [i v. í] melléknév -an, -abb
1. (ritka) Olyan, ami könnyen, jól simul, tapad vmihez. Simulékony selyemruha. A finoman kikészített bőrök puhák és simulékonyak. || a. (irodalmi nyelvben) Hajlékony. Átölelte karjaival az odaliszk karcsú, simulékony derekét. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Alkalmazkodni tudó környezetének szokásaiba könnyen, hamar beilleszkedő. Simulékony modor, természet. Simulékony természetemnél fogva tudtam a néptömeg közé vegyülni. (Kemény Zsigmond) Kicsi termete és simulékony modora miatt… csak afféle pótemberszámba vették. (Herczeg Ferenc)
simulékonyság.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
