ügyészség
ügyészség [sz-s v. ss] főnév -et, -e [ë, e]
1. <Az igazságszolgáltatásban> a közvádat képviselő, a törvényesség érvényesítésén őrködő állami szerv, jogi hatóság. Budapesti közlekedési ügyészség; a II. kerületi ügyészség; legfőbb ügyészség; az ügyészség képviselője. Az ügyészség a bíróság mellett működik. Az ügyészség független más állami szervektől. Az ügyészség fontosnak tartotta, hogy ezt a szövevényes bűnügyet, … minden részében kibogozzák. (Kosztolányi Dezső) || a. Az ott dolgozó személyek összessége.
2. Az ügyészség (1) hivatali épülete, ill. helyisége(i). Kihallgatják az ügyészségen. Átkísérték az ügyészségre, a Markó utcai fogházba. (Kosztolányi Dezső)
3. (ritka) Vmely állami szerv, (törvény)hatóság v. vállalat jog(ügy)i osztálya. A jogi ügyeket a vállalat ügyészsége intézi.
4. (ritka) Ügyészi tisztség, hivatal. Pályázik a városi ügyészségre. Elnyerte az ügyészséget.
5. (régies) Jogtanácsosi szerep, feladatkör. Gazdag uradalmak ráruházták ügyészségeiket. (Jókai Mór)
ügyészségi.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
