ügyetlen
ügyetlen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <személy>, akinek nincs érzéke a célnak megfelelő, a cél megvalósítását elősegítő legalkalmasabb mozdulatok ötletes, gyors, hozzáértő elvégzéséhez, akiben nincs ügyesség; nem ügyes, gyámoltalan. Ügyetlen tornász; jószívű, de ügyetlen legény; mindenhez, mindenre v. mindenben ügyetlen. Így – vézna, ügyetlen testi dologra – Adtam fejem a bölcs tudományokra. (Arany János) Soványnak, ügyetlennek … éreztem magam. (Gelléri Andor Endre)
2. Olyan <személy>, aki megfelelő gyakorlat, ill. képzés v. rátermettség híján a célnak meg nem felelően végzi munkáját. Ügyetlen asztalos, fogorvos, varrónő.
3. Olyan <személy>, akiből vmely helyzetben, adott körülmények közt a szükséges találékonyság, talpraesettség, eszesség hiányzik. Ügyetlen kereskedő, politikus. Nem volt ügyetlen a legény: tudá, Hogy kell bogárzó vén nő vagyonát Fölenni. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Szégyene, hogy olyan ügyetlen szamár volt, hogy elveszítette a kalapját. (Móricz Zsigmond)
4. Az ilyen személyre jellemző, hozzá tartozó, rá valló, tőle származó, vele kapcsolatos. Ügyetlen fogás, megoldás, ötlet; ügyetlen kéz, láb. Ügyetlenül vágta a fát. Elsiklik néha a hal A halásznak körme közől, Ha ügyetlen kézzel Kap utána az ostoba filkó. (Petőfi Sándor)
5. Nehezen kezelhető, a kényelmetlenség érzését keltő, esetlen, célszerűtlen, az ízlésnek, az ésszerűségnek meg nem felelő <eszköz>. Ügyetlen feljáró, szerkezet. Nem maradt egyéb műszer az országban, mint … az a csodálatosan ügyetlen X-alakú ásó, mellyel a chinai földjét fel szokta turkálni. (Jókai Mór)
6. Nehézkességre, gyámoltalanságra valló, ezt kifejező. Ügyetlen magatartás, mozgás. [A táncolók] félszegen és ügyetlenül lejtettek. (Krúdy Gyula)
7. (régies) Tapintatlan (1). Ajándékot nem fogada el, ha ügyetlenül adták. (Vörösmarty Mihály)
ügyetlenke.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
