verbunk
verbunk [e v. ë] főnév -ot, -ja verbung (történettudomány, régies)
1. Toborzás (1). Itt a verbung, álljunk be katonának. (népköltés)
2. Toborzó katonák csoportja. Ha pengeti, hadd pengesse, Pengjen sarkantyúja, | Kossuth Lajos verbunkja A muzsikáltatója. (népköltés) [A bojtár] odább ugrott, hogy … elmenjen az ország más részébe, megkeresni a verbungot. (Vas Gereben)
3. Toborzott katonák csoportja. Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját, Csárda előtt ki is tűzi veres zászlaját. (népköltés)
4. Verbunkos (I. 1, 2). Verbunkot fúj; verbunkot jár. Nemcsak a viadalnál Szólott, hanem az asztalnál Verbunkot tudott fúvni. (Csokonai Vitéz Mihály)
verbunkol.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
