SURLÓ
SURLÓ, (sur-ol-ó) fn. tt. surló-t, tb. ~k. Növénynem a lopvanőszők seregéből; különösen népnyelven azon faja, melynek szára éles barázdás, ágatlan, néha tövön ágas; czikkelyhüvelyei feketéllők. Nevét onnan kapta, mert edények surolására szokták használni; máskép növénytani néven: kannamosó surló v. zsurló. (Equisetum hyemale). Széles köz értelemben minden, amivel surolnak, pl. szalmatekercs, kőpor, rongy.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
