Asztrológia
Asztrológia a) Általános meghatározás
Csillagjóslás. Abból az ősrégi felfogásból ered, hogy az égitestek és csillagok, azok mozgása, valamint a Földhöz és egymáshoz viszonyított helyzete befolyást gyakorol a földi világ, és különösképpen is az ember életére, ill. azt döntő módon meghatározza. Az asztrológia szorosan kapcsolódik a csillagok istenként való tiszteletéhez, ami önálló vallássá ugyan sehol sem alakult, de a vallások egy részében rendkívül jelentős szerepet játszik. Az asztrológiában különösen nagy szerepet kap a Nap, a Hold, a bolygók, a csillagképek és az állatövek.
Az asztrológia és a csillag-kultusz kezdeteiről mindenekelőtt az asszír-babiloni forrásokból vannak ismereteink, Babilóniát tekinhetjük az asztrológia klasszikus kimunkálójának és művelőjének. Itt az egyes csillagok istenként való tisztelete mellett a csillagok mozgásának alapos megfigyelése, és e megfigyelések kvázi-tudományos jellegű feldolgozása is gyakorlat volt, pl. az időszámítás vonatkozásában. A csillagok megjelenési formáit, mozgását, változó kapcsolatait erre a célra kiképzett írnokok figyelték meg, és értelmezték, kiépített megfigyelőhelyeken.
Nagy szerepet játszott az asztrológia a g.-ség vallási életében, ill. a hellénizmusban, amelynek egyebek közt kialakult az egyes égitesteknek fémekkel való azonosítása (pl. Nap: arany; Hold: ezüst; Mars: vas stb.).
b) Bibliai meghatározás
Izráel több CSILLAGot ill. csillagképet ismert név szerint. Így a Fiastyúkot, a Kaszáscsillagot, a Nagymedvét (Jób 9,9; 38,31; Ám 5,8). A Jer 7,18; 44,17-ben szereplő »ég királynője« egybehangzó felfogás szerint a Venust jelenti, amelyet a babilóniaiak, mint Istar istennőt tiszteltek. Ez máshol egyszerűen mint »hajnalcsillag« fordul elő (Ézs 14,12). Ismerték az állatövet is (Jób 38,32), minden valószínűség szerint erre vonatkozik a »szerencsecsillagok és az ég egész serege« (2Kir 23,5) és a »dél csillagai« (Jób 9,9) kifejezés.
Az ÓSZ tanítása szerint a csillagok Isten teremtményei (1Móz 1,16; Zsolt 8,4; Ám 5,8). Pályájukat, mozgásukat és azok törvényeit Isten szabta meg (Jób 38,31; Jer 31,35).
Az égitestek és csillagok istenként való tiszteletét a Törvény kifejezetten megtiltja Izráelnek (5Móz 4,19). Ennek ellenére az asztrológia hatással volt Izráel gondolatvilágára és a csillagkultusz is kísértést jelentett számára (2Kir 21,3; Jer 44,17kk).
Egy csillag, ill. konstelláció feltűnése Izrálben összekapcsolódott a MESSIÁS-váradalommal is (4Móz 24,17). Ennek a váradalomnak visszatükröződése szemlélhető az 1Pt 1,19-ben, a Jel 22,16-ban, valamint a Mt 24,30-ban is. Ennek a váradalomnak a Jézus születésében történt beteljesedését juttatja kifejezésre a Mt 2,1kk elbeszélése. Az itt szereplő, napkeletről érkező bölcsek minden valószínűség szerint babiloni udvari asztrológusok voltak. A csillag maga, amelyről szó van, lehetett egy magános asztronómiai jelenség (pl. egy üstökös), a magyarázók azonban leginkább arra hajlanak, hogy mintegy ötszáz évenként előforduló konstellációról, a Jupiter és a Szaturnusz bolygóknak a Hal jegyében való együttállásáról van szó, amely Kr. e. 7-ben következett be. Az egyéb, történeti adatok figyelembevételével ez az adat alapul szolgál Jézus születési időpontjának meghatározásában (vö. KRONOLÓGIA).
SzCs
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
