Saddaj
Saddaj ISTENNEVEK 4.2. A saddaj szó 48-szor fordul elő az ÓSZ-ben, ezen belül egyedül Jób könyvében 31-szer. 8 esetben szerepel mellette a h. 'él szó, magyarul Isten.
A szó eredete vitatott, akárcsak a jelentése. Egyes feltevések szerint a sdd gyökből származik, aminek alapjelentése: pusztít, így a szó azt jelölné, aki hatalmas, erős. Eszerint az Ézs 13,6-ban egy szójáték szerepel (sód-saddaj), de akkor Isten nevében ( ISTENNEVEK 4.2.) az erőszakosság és a rombolás rejtőzne.
Az ókori zsidóság megfejtése az volt, hogy két tagra (se és daj) bontották a szót, és a LXX a Ruth 1,20.21-ben így fordította: aki elegendő. Mások a h. séd szónak a mássalhangzóit próbálták megváltoztatni - ami egyébként démont jelent - feltételezve, hogy a démon egy pozitív lény volt. Az egyik leggyakrabban képviselt felfogás szerint az akkád hegy szóból lenne levezethető, és így magasságost, a legnagyobb méltóságú istent jelentené. Egy másik tudós a levezetés hibájára rámutatva nem akkádból, hanem az újasszír hegylakó szóból származtatta, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hegy istenét jelölték így.
Az ÓSZ Jahvét nevezi El Saddaj-nak (a LXX fordítása nyomán terjedt el a Mindenható). Az 1Móz 17,1 szerint Isten ezen a néven jelenti ki magát Ábrahámnak, és lesz az »atyák Istene«, azaz Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Ábrahám még úgy indult el Úr-Kaszdimból, hogy apja, Táré még más isteneket tisztelt. A 2Móz 6,2k-ben már új névvel (Jahve) jelenti ki magát Mózesnek. De hogy Istennek ez a neve a honfoglalásig fontos szerepet játszott, az a 4Móz 1,5.6.12-ből derül ki, ahol törzsi vezetők nevében szerepel a saddaj név (Sedéur, Cúrisaddaj, Ammisaddaj). A későbbiek során a B nyelvében Isten mellékneve lett, ill. ott használták, ahol emelkedett formában kívántak Róla szólni.
SzL
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
