Rosencrantz
Rosencrantz [rózenkranc] – dán udvaronc a Hamlet dán királyfi című tragédiában. Elválhatatlan társával, Guildensternnel együtt elfogadták a megbízást Claudius1 királytól, hogy igyekezzenek Hamlet1ből, gyerekkori barátságuk alapján, kitudni mélabúja és őrültsége okát. Bár célt nem értek, a két udvaronc rendszeresen tett jelentést barátjuk szavairól és viselkedéséről a királyi párnak. Mikor a király álnok szándékkal Angliába küldte Hamletet, őket kérte fel kísérőiül. Hamlet azonban átlátott a cselen, kalandos úton megszabadult „barátaitól” s visszatért Dániába, de előbb még az ő halálát követelő levél helyett olyat hagyott náluk, amely annak átadóit volt hivatva hasonló végre juttatni. – A két udvaronc nem aljasságból, csak szervilizmusból és korlátoltságból vállalta Hamlet felügyeletét, s alighanem komolyan hitték, hogy a királyfi beteg. A király álnok szándékairól nem volt tudomásuk, így kissé kegyetlennek mondható Hamlet tréfája, amellyel halálra adta őket. A két figurát központi hőssé emelte korunkban Thomas Stoppard a Rosencrantz és Guildentern halott című darabjában. A filozofikus ihletésű drámában a címszereplők önnön azonosságukon s a helsingőri eseményekkel való kapcsolatukon meditálnak, azon, van-e egyáltalán módjuk egyéni döntést hozniuk, nincs-e szerepük szigoruan determinálva épp Hamlet által, aki számukra is érthetetlen sorsuk könyörtelen irányítójává lett, és aki miatt még saját halálukat is abszurd teatralitással kell megjátszaniuk.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
