Gvadányi József, gróf
Gvadányi József, gróf (Rudabánya, 1725. okt. 16. – Szakolca, 1801. dec. 21.): császári lovasgenerális, költő; író. Olasz eredetű katonacsaládból származott. Egerben tanult, majd a nagyszombati egy.-en hallgatott bölcsészetet. 1743-tól 40 éven át katona, részt vett az örökösödési és a hétéves háborúban, vitézségével kitüntette magát. 1763-tól a Felső-Tisza mentén szolgált, többször járt Peleskén és ottani ismerőseiről mintázta később a peleskei nótárius és Rontó Pál alakját. 1775-ben Galíciába helyezték át, 1783-ban lovasgenerálisi rangban nyugdíjba ment. Szakolcán telepedett le, gazdálkodott és egymás után jelentette meg népies stílusban írt verses elbeszéléseit. Különösen a falusi nótárius budai utazásáról és a Rontó Pálról szólók (Pozsony, 1793) lettek népszerűek. Kora számos írójával váltott költői leveleket (Péczeli József, Baróti Szabó Dávid, Molnár Borbála), ezek egy részét ki is adta (Verses levelezés… Pozsony, 1798). Millet nyomán írt világtörténetét (A világnak közönséges históriája I–IX. Pozsony, 1796–1811) halála miatt a VII. kötettől Kis János folytatta. Politikai nézeteiben és irodalmi téren egyaránt a nemesi hagyományokhoz (és a Habsburg-udvarhoz) ragaszkodott, szemben állt a felvilágosodással. Jelentősége mégis az, hogy az élő beszédhez közel álló népies stílust és néhány halhatatlan típust teremtett meg (a peleskei nótárius, Rontó Pál). – M. Pöstyéni förödés… (Pozsony, 1787); Egy falusi nótáriusnak budai utazása (Pozsony-Komárom, 1790); A mostan folyó ország gyűlésének satyrico critice való leírása (Lipsia, 1791); Tizen-kettődik Károly Svétzia ország királlyának élete… (Voltaire művének felhasználásával Pozsony, 1792); Rontó Pálnak, egy magyar lovas közkatonának és gróf Benyovszky Móricnak életek… (Pozsony, 1793); Unalmas órákban vagy-is a téli hosszú estvéken való időtöltés (Pozsony, 1795); A falusi nótáriusnak elmélkedései, betegsége, halála és testámentoma… (Pozsony, 1796). – Irod. Széchy Károly: G. J. élete és munkái (Bp., 1894); Gvadányi album (Szerk. Kovács Dénes, Bp., 1887); Barta János: G. és haladó hagyományaink (Irod. tört. 1951); Arany János: G. J. (Arany János Válogatott művei, IV. Bp., 1953). Szi. Virág Benedek: Gróf G. J. magyar lovas generálisnak; Petőfi Sándor: A régi jó G. (vers).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
