sellő
sellő – ‘halfarkú nőnek képzelt vízitündér’; ‘sebes, torlódó, örvénylő folyószakasz’.
A fenti második jelentés az eredetibb, és a szó egy feltehető *serlik (‘forog’) ige főnevesült folyamatos melléknévi igeneve rl ⇨ ll hasonulás révén. Ma általános jelentése a 19. század második felében terjedt el a magyar mitológia kutatóinak jóvoltából, valószínűleg korábbi nyelvemlékek félreértése folytán. A feltett ige ser- töve hangutánzó, illetve hangfestő eredetű, gyors mozgást, illetve forgást fejez ki, és így a ~ népes szócsalád tagja: lásd sarj, sarkall, sarkantyú, sarok, serdül, serény, serken, sőre, surján, sürget, sürög, sűrű, szorgalom.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
