szorgalom
szorgalom – ‘kitartó odaadás, iparkodás, célratörő buzgalom’. Származékai: szorgalmatos, szorgos, szorgoskodik, szorgoskodás, szorgalmas, szorgalmi, szorgalmaz, szorgalmazó, szorgalmazás.
A szócsalád alapja az elavult szorog (‘igyekszik, törekszik, sürgölődik’) ige, amely gyakorító képzés egy szor- igetőből. Ez valószínűleg ősi örökség az ugor korból: vogul szarht- (‘sürget, kerget’), osztják szarak, szarga (‘gyors, gyorsan, nemsokára’). Az s–sz hangmegfelelés alapján, amely a sor és szer főnevek viszonyában is megmutatkozik, a szorog a sürög mély hangrendű alakváltozatának tekinthető, és így közeli rokonságban áll egy kiterjedt szócsaláddal: lásd sarj, sarkall, sarok, sellő, serdül, serény, sőre, surján, sürget, sűrű.
