állatalakoskodás
állatalakoskodás: állatok megjelenítése, utánzása → alakoskodással, → álarcos játékkal. A magyar → népi színjátszásban leggyakrabban a téli napforduló körüli időszakban, a → farsangi ünnepkörben, a → fonóban csak a nem vallásos → népszokásokban és a → lakodalomban fordul elő; Mo.-on legkedveltebb a → lóalakoskodás, a → kecskealakoskodás, a → gólyaalakoskodás és a → medvealakoskodás. Ritkább a szarvas-, tehén-, ökör-, szamár-, disznó-, birka- és kutyaalakoskodás. Európa-szerte elterjedt; a szomszédos népek irodalmában lényegesen több történeti utalás található rá, mint Mo.-on. Eredete az európai kultúra kereszténység előtti rétegeiben keresendő. A középkori egyházi rendelkezések különösen a szarvas-, ló- és szarvasmarha-alakoskodást tiltották. Az állatalakoskodás mai megjelenésében már elvesztette eredeti jelentését, olykor csak áttételesen kapcsolódik ahhoz a szokáshoz, amelyben ma megtalálható. – Irod. Dömötör Tekla: Állatalakoskodások a magyar népszokásokban (Ethn., 1940); Baumel, Jean: Le masque cheval et quelques animaux fantastiques (Paris, 1954); Ferenczi Imre–Újváry Zoltán: Farsangi dramatikus játékok Szatmárban (Műveltség és Hagyomány, 1962); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964); Ferenczi Imre–Ujváry Zoltán: Népi dramatikus játékok alkalmai és típusai az Alföldön (Műveltség és Hagyomány, 1966).
Ujváry Zoltán
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
