ekehúzás, rituális
ekehúzás, rituális: → mágikus eljárás, ill. népszokások → rítuseleme, amelyet többféle célból végezhetnek. A tavaszi mezőgazdasági munkák kezdetekor vagy újévkor az ekehúzás jellegzetes kezdő rítus, célja a következő évi termés sikerének biztosítása. Az ekehúzás, mint termékenységvarázsló agrárrítus (→ termékenységvarázslás) Európa jelentős részében ismert, közvetlen szomszédaink közül különösen a románoknál jelentős újévi népszokás; a moldvai magyar falvakban e szokás a → hejgetés formájában jelentkezik. Az angoloknál az ekehúzás időpontja a vízkereszt utáni első hétfő, azaz → regelő hétfő. A Távol-Keleten is gyakorolják újévkor. – Más funkcióban mint gonoszűző rítus (→ gonoszűzés) jelentkezik a körülszántás (→ körüljárás); hazánkban pl. történeti adatok jelzik, hogy szárazság (→ esővarázslás) vagy járvány idején leányokkal ekét húzattak a határ körül. Szolnok megyében pl. dögvész idején néhol ikerborjakkal szántották körül a falut; vagy a múlt századi kolerajárványok idején a D-Alföldön eke elé fogott szűzlányokkal szántottak a község körül. – A farsangi ekehúzás nemcsak a föld, hanem az emberi termékenység fokozását is célozta, Karl Klier s mások nézete szerint ebből alakult ki a hazánkban ma is népszerű s tréfássá szelídült tuskóhúzás is (→ vénlánycsúfolás). – Irod. Szendrey Zsigmond: A varázslócselekvések személye, ideje és helye (Ethn., 1937); Klier, K.: Das Blochziehen (Eisenstadt, 1953); Dömötör Tekla: Regelő hétfő (Ethn., 1958); Ujváry Zoltán: Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban (Műveltség és Hagyomány, 1969).
Dömötör Tekla
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
