menyasszony búcsúztatása
menyasszony búcsúztatása: a → menyasszony általános búcsúvétele hozzátartozóitól és környezetétől, a → menyasszonyvitel előtt (az utóbbi fél évszázadban összevont → lakodalomban az → esküvőre indulás előtt). A → násznéptől körülvett menyasszony – vagy gyakran a menyasszony nevében a → vőfélye (vagy a vőfély, és őt ismételve a menyasszony) vőfély által írt versben, ritkábban prózai vagy énekelt verses szöveggel búcsúzik a szülőktől kezdve az összes, részletesen felsorolt hozzátartozótól, szomszédtól, leánybaráttól, köszönetet mond eddig tanúsított jóságukért és bocsánatot kér azért, amit ellenük tett. Az egyes gondolatszakaszok közt zenekar húzza a „búcsúztató” elnevezésű közzenét. A vers bevezető formulája gyakran a „Vajda, hegedűnek szűnjék meg zengése!” kezdetű sor, amely megtalálható a Dávidné Sóltárai 1790–1791-ben lejegyzett rigmusai között. A menyasszony búcsúztatása gyakran sírásba torkollik. Ezután következik a tényleges búcsú, amikor a szülők áldásukat adják gyermekükre. Csókkal, kézfogással búcsút vesz a menyasszony a rokonoktól, ismerősöktől és barátoktól is. (→ még: vőfélyvers) – Irod. Benkóczy Emil: A felnémeti nász (Ethn., 1908); Volly István: Vőfélykönyv (Bp., 1947); Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III., A–B., Bp., 1955–56).
Benedek Katalin–Györgyi Erzsébet
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
