menyasszony befogadása
menyasszony befogadása: a → menyasszonyvitel záró aktusa, a → menyasszony ünnepélyes fogadása a → vőlegény házánál, annak szülei (→ örömanya és örömapa) és hozzátartozói által. Az érkezőket a kapuban (amelyet gyakran csak vonakodás után nyitnak ki) vagy a ház ajtajában fogadják. A → vőfély beköszöntő szavai után rendszerint az örömanya vagy helyette valamelyik lakodalmi tisztségviselő (→ lakodalmi tisztségviselők) kínálja, gyakran mézzel, édességgel, itallal, süteménnyel a menyasszonyt (édes étellel, hogy élete is édes legyen), egyes vidékeken magvakat hintenek az új párra, hogy ezzel gazdagságukat biztosítsák, kenyeret tartanak föléjük, hogy mindig legyen kenyerük. A menyasszonyfogadók kezében olykor égő gyertya van. Elterjedt szokás a menyasszony útjába seprőt helyezni, amivel keveset söpörni kell, – ezzel frisseségéről tesz tanúságot. A menyasszony ekkor szokta megajándékozni a vőlegény hozzátartozóit kendőkkel vagy egyéb aprósággal. Szokás a menyasszonyt körülvezetni a házban, hogy azzal megismerkedjék, majd a szertartás végeztével asztalhoz ültetik őt. (→ még: házasságkötés szokásköre, → lakodalom) – Irod. Weinhold, Karl: Altnordisches Leben (Berlin, 1856); Samter, Ernst: Familienfeste der Griechen und Römen (Berlin, 1901); Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III., A–B., Bp., 1955–56); Heikinmäki, Maija-Liisa: Die Graben der Braut bei den Finnen und Esten (Helsinki, 1970).
Menyasszonyfogadás (1906, Déva, Csángótelep, v. Hunyad m.)
Györgyi Erzsébet
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
