nyaraló
nyaraló: a településtől távoli, rendszerint ősgyep, ahol az állatok tavasztól őszig tartózkodnak, legelnek (→ vándorpásztorkodás). Itt alakítják ki a legeltetési időszakokra az állatállomány részére a megfelelő szállást. A pásztorok részére egyszerű építményt (→ cserény, → kontyos kunyhó, → vasaló), az állatoknak egybentartó → karámot, → esztrengát, enyhelyet, pl. → szárnyékot, újabban → akolt, a juhoknak → hodályt emelnek. A nyaraltatás oka a két gazdasági fő ágazat, a földművelés és az állattenyésztés aránytalan volta, a nagyarányú állattenyésztés, amely legelőhiányban mutatkozik meg (→ külterjes állattenyésztés). A nyaraltatás a nagykiterjedésű pusztákon (Hortobágy, Nagy- és Kiskunság), a hegyvidékeken, jobbára a havasi legelőkön alakult ki (→ havasi pásztorkodás, → transhumance), de olyan helyeken is, ahol a település határában nem állt rendelkezésre elegendő legelő. A nyaralók lehettek a település határának távoli részén, ill. más települések kibérelt határrészében is. A nyaraltatás szokásban volt a szarvasmarha (→ gulya), a ló (→ ménes) tenyésztésénél is, de legnagyobb arányú a juhtenyésztés esetében (→ még: magatarti juhászat, → felesjuhászat). – Irod. Takáts Sándor: A nyaraló és telelő. A magyar múlt tarlójáról (Bp., é. n.); Szabadfalvi József: Nomád teleltetési rendszer az Alföldön (Műveltség és Hagyomány, 1966); Szabadfalvi József: Az extenzív állattenyésztés Magyarországon (Műveltség és Hagyomány, 1970); Szabadfalvi József: Studia ethnographica et folkloristica in honorem Béla Gunda (Debrecen, 1971).
Szabadfalvi József
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
