szántalpas hombár
szántalpas hombár: szánkó formájú gerendatalpra épített gabonatartó épület (→ hombár). Két alaptípusa van. Az egyik ovális vagy négyszögletes alaprajzú, fonott vesszőfalú, belül (gyakran kívül is) polyvás sárral tapasztott, náddal vagy cseréppel fedett épület. A másik négyszögletes alaprajzú, deszkafalú és cseréppel fedett. Mindegyik típus homlokzatán kis deszka ajtó nyílik, ahol a gabonát beöntik. Belső terük osztatlan vagy deszkával két rekeszre osztott. A deszkából készültek oromzata, eleje gyakran gazdag faragásokkal, ritkán színes festéssel díszített. A kisebb szántalpas hombárban 15–20 q, a nagyobbakban 30–50 q gabonát tudtak huzamos időn át romlás nélkül tárolni. A szántalpas hombárt Baranya és Bács-Kiskun megyében, továbbá a Drávaszögben, Bácskában és Szlavóniában elsősorban sokác, kisebb mértékben magyar falvakban használták. – Az épület ősét, a vándorló pásztorok szánkó talpra állított épületét a Duna mellékére települt sokácok hozták magukkal a Balkánról a 17. sz. végén, majd amikor letelepülésük után földműveléshez kezdtek, az építményt gabona tárolására használták. Tőlük vették át a közöttük és körülöttük élő magyarok. A nagyobb befogadóképességű deszka szántalpas hombár a 19. sz. második felében a gabonakonjunktúra idején terjedt el. Szánkótalpa alkalmassá tette arra, hogy árvíz vagy tűzvész esetén lovakkal elvontassák. – Irod. Bellosics Bálint: Adatok a Bácsbodrogmegyei sokácok tárgyi néprajzához (Népr. Ért., 1913); Füzes Endre: A magyarországi szántalpas hombár (Ethn., 1964).
Szántalpas hombár (Mohács, Baranya m., 20. sz. eleje)
Füzes Endre
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
