A CZIGÁNY CSALÁNCSUCS. Pratincola rubicola (L.) 1766.
A CZIGÁNY CSALÁNCSUCS.
Pratincola rubicola (L.) 1766.
Pratincola rubicola (L.) 1766.
[Motacilla rubicola L. – Sylvia muscipeta SCOP. – Sylvia rubicola LATH. – Saxicola rubicola BECHST. – Fruticicola rubicola MACG.]
Népies nevei: czigány- vagy fekete stiglicz (Baja); karógébics (Erdély).
Jegyei: valamivel kisebb, mint előbbi; farka nem igen hosszú, egészen barnásfekete (vagy legföljebb tőben kissé fehér); a 3–4–5–6-ik evező a szárny leghosszabb tolla, a 2-ik és 7-ik egyforma hosszú vagy alig különbözik egymástól; az első (kicsiny) evező hosszának egy harmadával éri fel a nagy evezők fedőtollait; az öreg hím torka fekete, farcsikja fehér és feketés; a farkfedők fehérek, végük néha rozsdásszegésű; nyakoldalain kirivó fehér folt; a szárnyon csak egy fehér folt, a váll táján; a tojó torka szennyes fehéres, fekete szárfoltocskákkal, farcsikja rozsdásba játszó szürkésbarna elmosódott, gyenge sötét foltozással.
Leirása. Öreg hím: egész fej, tarkó, áll, torok fekete; a begy oldalai és a nyak oldalai tiszta fehérek; a szárny – fehér foltját kivéve – túlnyomóan fekete, fehéres és barnás külső tollszegésekkel; a felső test fekete, gyenge, az alapszinből kissé kirivó rozsdásas tollszegélyekkel; a begy a melloldalakra lenyomulólag sötétebb rozsdavörös, mint előbbi fajnál; az alsó test fehér, némi rozsdás árnyalattal, főleg az oldalakon; alsó farkfedők fehérek; csőr és lábak feketék; szemei barnák. A tojó fejteteje és egész felső teste földesbarna, fekete szárfoltozással; szárnyán úgy nyakoldalain is a fehér folt kisebb, s nem tiszta; alsó teste rozsdás homokszínű, a begy nem oly sötét, mint a hímnél. A fiatalok felül sötétbarnábbak, mint az előbbi faj és nem lévén farkuk tőfele fehér, attól megkülönböztethetők.
Mértéke: H. 12,5–13,6; Sz. 6–6,5; F. 4,6–5,2; L. 2–2,3; Cs. 1–1,15 cm.
Közép- és Dél-Európában honos, de csak helyenként s nem terjed északabbra, mint Dél-Svédországba. Délkelet és kelet felé a farkfedők, sőt a fark tőfele is fehérré válik; ezek a Pratincola rubicola hemprichi EHR. 1882. fajtához tartoznak. Hazánkban sem mindenütt kerül, hanem leginkább középhegyek lejtős oldalain, főleg ha bokrozatokkal szegett utakkal váltakozó szőlők tenyésznek ott. Nemkülönben szeretik a hullámos, egyes vadrózsákkal, galagonyabokrokkal beszórt, vágásokkal, erdőkkel, országutakkal határos, itt-ott vízmosásos, szakadásos legelőket, irtásokat. Tavaszi megérkezésének országos középnapja: márczius 20–21. Kora tavaszszal azonban még oly középfekvésű ponton is, mint Kőszeg, egy ízben már márczius 7-én kaptam egy lövöttet. Tehát általában két héttel is korábban megjön, mint előbbi. Az Alföldről van egy áttelelését bizonyitó adatunk is. Viselkedésében, szokásaiban hasonlít előbbihez. Felszáll magasabb fák hegyére, telegráfdrótokra is s előszeretettel karókra. Hivogatója víd, csk-csk-csak, fíd csak-csak-csak; a párosodás szakában azonban kellemes, egyszerű, szerény dalocskáját is hallhatjuk. A fű között, bokrocskák alján jól elrejtett fészkét alig lehet az előbbi fészkétől megkülönböztetni. 4–5 tojása halavány zöldeskék alapszinen, világos, vörösesbarnán pettyezett és foltos.
Tojásmérték: H. 16,3–18,9; Sz. 13,6–14,2 mm.
Kétszer költ; először április végén vagy májusban, másodszor junius vége felé. Szeptember végén és októberben vonul el telelésre s utazás közben a mezőkön, nádasok szélében is – néha több darab – látható. Naplómban a legkésőbbi adat őszi előfordulásáról: november 7. (Kajtor, Fehérmegye).
Tápláléka, haszna és jelentősége szerint nem igen különbözik előbbitől.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
