Sylvester a népköltészetről
Sylvester a népköltészetről
Csak egy hang nyilallik át e sötét ködön s mint elkésett őszi villám hasítja végig egy pillanatra a kishitűség e lomha álmát, – a Sylvester Jánosé. Ő ugyanis annak nevét ragadja fel világító kétélű pallos gyanánt, a kinek nevében számtalanszor máglyára, pokol tüzére kárhoztatták kortársai a magyar líra világi énekeit. Az általa magyar nyelvre fordított Újtestamentumhoz írt egyik jegyzetében Jézus példázatairól mondja, hogy az ilyen beszédhez hozzá kell szokni annak, a ki azt olvassa. »Könnyű kediglen hozzá szokni az mü népünknek, mert nem idegen ennek az ilyen beszid neme. Íl ilyen beszédvel naponkíd való szóllásában. Íl ínekekben, kiváltképen az virág-énekekben, melyekben csudálhatja minden nép az magyar nípnek elmíjinek éles voltát az lelísben, mely nem egyéb, hanem magyar poézis.« – Ez az egy hang valóságos pusztában kiáltó szó volt és még sokáig az maradt!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
