LÁBBELI
683LÁBBELI
A kockaköves utcákon, de még otthon is kemény talpú cipőkben fáradó falusi népet alig néhány száz év választja el történetének attól a hosszú szakaszától, amikor jobbára természetes talajon, mezítláb és a láb formáját és mozgását követő puha lábbelikben élte le életét. Az ilyen puha lábbelik közé sorolhatjuk a bőrrel talpalt szőrharisnyákat, bocskorokat, pántos sarukat, de még a felső részével majdnem azonos finomságú talppal ellátott középkori cipőket is. Az ilyen lábbelikkel sáros időben kemény, fatalpú papucsba kellett lépni, szükség esetén gólyalábon kellett közlekedni, hidegben pedig pl. a vert szőrkapca és a lábbeli fölé még egy, szintén nemezelt botost húztak fel. A 15–16. század utazói, kocsizói hosszú, még lágy szárú, de több rétegből varrt, vastag talpú száras sarut viseltek. Nagy találmány volt a lábbelik történetében a puha felsőrész és az utcán is viselhető kemény talp egy lábbelin történő egyesítése, és a 16. század utolsó negyedében megjelenő cipőkéreg és -sarok.
Ezzel a nyugati iránnyal együtt haladó magyar lábbeliviselet az oszmán-török időkben oly hirtelenül elterjedt csizmákkal, deli sarukkal, papucsokkal gazdagodott. Bár a 16. század végéig ezek is puha talpúak voltak, kampókkal az oldalukba fogott sarok- és orrvasalásuk révén merevebbek, mint említett elődjeik. Idővel a csizmaszár is egyre keményebb lett, praktikusabb a térd alatt rögzítendő lágy szárú saruénál. S mikor a csizma is kemény talpat, kérget, sőt a nyugati cipők mintájára magas sarkat kapott, már télben-nyárban hordta úr és paraszt, viselték férfiak és nők egyaránt.
A 17. századra a harisnyás, cipellős, térdnadrágos nyugati divat és a csizmás, szűknadrágos magyar viselet élesen elvált egymástól. A század végére az eddig szinte egyforma férfi és női lábbeli is megkülönböztethetővé vált. A 18. században pedig a bocskorkötők, vargák, csizmadiák, cipészek készítményei között módjától függően válogathatott a köznép. Persze mindig volt egy olyan szegény réteg, munkaalkalom, speciális körülmény, amely egy-egy korábbi korszakot jellemző lábbelit életben tartott, így a 18–19. századi paraszti használatban több hajdanvolt lábbeli késői utódját megtalálhatjuk.
MEZÍTLÁBASSÁG
KAPCA
HARISNYA
PÁNTOS SARU
BOCSKOR
FÉLCIPŐ
SZÁRAS CIPŐK
LÁBSZÁRVÉDŐ
FATALP, FAPAPUCS, GÓLYALÁB
PAPUCS
SZÁRAS SARU
CSIZMA
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
