HARMADSZOR
HARMADSZOR
Nézem azt az öreg betűs vidéki levelet, mely tudatja velünk, hogy kesztölczi Keszthölczy Miklós úr, a Keszthölczy család utolsó sarja, volt negyvennyolcas honvéd stb. a múlt héten istenben elszenderült.
Halála váratlanul következett be.
A vastagon szórt fekete porzó, mi minden betűt háromszoros szélességűvé kövérít, maguk az öreg görnyedt betűk, a recés, vén mártott papír, sápadt nedves foltjaival, valami olyan különös szomorúsággal tudják elbeszélni a gyászhírt.
Mert Keszthölczy Miklós úr nem most hal meg először, hanem most – harmadszor.
Magyarország áldott földje olyan, hogy itt kétszer-háromszor is meghalnak az emberek és még mindig nem bizonyos, vajon véglegesen meghaltak-e.
A sír, mikor már keblébe fogadta a halottat, újra megnyílik s kibocsátja üregeiből elénekelt, elsiratott rabját. S a sír sápadt lakója ismét megjelenik az utcán, vendéglőkben, sőt néha a tisztelt Ház termeiben is.
De Keszthölczy Miklós úr most már visszavonhatlanul meghalt.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
