EDGAR POE: ANNI
EDGAR POE: ANNI
Hál isten! a válság –
elmúlt, tovaszéledt
a lassu betegség
a néma veszélyek –
Legyőztem a lázat,
melynek neve „Élet.”
elmúlt, tovaszéledt
a lassu betegség
a néma veszélyek –
Legyőztem a lázat,
melynek neve „Élet.”
Sajnos, tudom én,
erőm veszitettem:
moccanni se birok,
fekszem merevedten:
sebaj! hiszen érzem,
jobban vagyok itten;
erőm veszitettem:
moccanni se birok,
fekszem merevedten:
sebaj! hiszen érzem,
jobban vagyok itten;
itten az ágyban,
testem pihen itt már
akárki ha lát
holtnak hihet itt már
borzadva tekinthet
s holtnak hihet itt már.
testem pihen itt már
akárki ha lát
holtnak hihet itt már
borzadva tekinthet
s holtnak hihet itt már.
Nyögés, pihegés,
sóhaj, zokogás
elcsöndesedének
s a nagy dobogás
a szívben, a szívben, a
szörnyű dobogás!
sóhaj, zokogás
elcsöndesedének
s a nagy dobogás
a szívben, a szívben, a
szörnyű dobogás!
A kórok, az undor,
a kin, a veszélyek
s a velőben az őrült
láz: mind tovaszéledt.
a velőben a láz,
melynek neve „Élet.”
a kin, a veszélyek
s a velőben az őrült
láz: mind tovaszéledt.
a velőben a láz,
melynek neve „Élet.”
És ő! az a kínok
kínja, a szomjnak
kínja is elmúlt
az iszonyu szomjnak
kéj naphtha folyóját
nyaló csunya szomjnak.
ittam a forrást,
mely oltja e szomjat, –
kínja, a szomjnak
kínja is elmúlt
az iszonyu szomjnak
kéj naphtha folyóját
nyaló csunya szomjnak.
ittam a forrást,
mely oltja e szomjat, –
ittam a forrást,
melynek szava csítít:
nem mélyen a földben
folyik ez, itt, itt,
pár lábnyi üregben
a föld alatt, itt, itt.
melynek szava csítít:
nem mélyen a földben
folyik ez, itt, itt,
pár lábnyi üregben
a föld alatt, itt, itt.
És senkise mondja
nekem ostobán,
hogy keskeny az ágyam,
sötét a szobám: –
nem aludt jobb ágyban
még senkise tán:
aludni, ily ágyban
alhatsz igazán.
nekem ostobán,
hogy keskeny az ágyam,
sötét a szobám: –
nem aludt jobb ágyban
még senkise tán:
aludni, ily ágyban
alhatsz igazán.
Itt Tantalusz-lelkem
nyugalma valóság.
feledte talán vagy
nem bánja a rózsát –
nem bánja a mirtuszt,
nem bánja a rózsát.
nyugalma valóság.
feledte talán vagy
nem bánja a rózsát –
nem bánja a mirtuszt,
nem bánja a rózsát.
Törődik is ő már
sok régi bajával.
szentebb zamatokkal
tell most, ibolyával
rozmarin-illattal,
vegyest ibolyával,
árvácskavirággal és
szerény ibolyával.
sok régi bajával.
szentebb zamatokkal
tell most, ibolyával
rozmarin-illattal,
vegyest ibolyával,
árvácskavirággal és
szerény ibolyával.
S boldogan alszik itt
fürödve megannyi
álomban rólad
te szép, te hiv Anni;
fürteid fürdetik
s fulladoz, Anni!
fürödve megannyi
álomban rólad
te szép, te hiv Anni;
fürteid fürdetik
s fulladoz, Anni!
Annica csókolt,
símogatott,
szívem a szívén
elnyugodott –
szívének egén
szivem elnyugodott.
símogatott,
szívem a szívén
elnyugodott –
szívének egén
szivem elnyugodott.
Hogy a fény kialudt, ő
puhán betakart,
kérvén a Királynőt
s az angyali kart,
hogy árva fejemről
űzzék el a bajt.
puhán betakart,
kérvén a Királynőt
s az angyali kart,
hogy árva fejemről
űzzék el a bajt.
És testem az ágyban oly
nyugton hever itt már
(tudva szerelmét)
hogy holtnak alítnál,
és testem az ágyban oly
békén pihen itt már
(szerelme szivemben)
hogy holtnak alítnál
borzadva tekintenél
s holtnak alítnál.
nyugton hever itt már
(tudva szerelmét)
hogy holtnak alítnál,
és testem az ágyban oly
békén pihen itt már
(szerelme szivemben)
hogy holtnak alítnál
borzadva tekintenél
s holtnak alítnál.
De csillog a lelkem
mint mind a megannyi
csillag az égen,
mert csillaga Anni,
mert csillaga szerelem
csillaga, Anni,
szép szemed csillogó
csillaga, Anni.
mint mind a megannyi
csillag az égen,
mert csillaga Anni,
mert csillaga szerelem
csillaga, Anni,
szép szemed csillogó
csillaga, Anni.
BABITS MIHÁLY
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
