POE EDGAR: ULALUME
POE EDGAR: ULALUME
Az ég hamufellege kóbor
a lombot elaszta a hév
a gallyat elölte a hév
a hó a magányos október
az év egy emléktelen év
a vidék tava vadködű Auber
és réve a Weir-tövi rév:
éj-fedte a vadködü Auber,
rémjárta a Weir-tövi rév.
a lombot elaszta a hév
a gallyat elölte a hév
a hó a magányos október
az év egy emléktelen év
a vidék tava vadködű Auber
és réve a Weir-tövi rév:
éj-fedte a vadködü Auber,
rémjárta a Weir-tövi rév.
Itt rég a titáni fasorban
lelkemmel, a ciprus alatt
Psychével, a ciprus alatt
bolyongtam a vulkáni korban,
mikor szívem árja szaladt,
mint nyugtalan láva szaladt
Yaanek-hegyi lávasodorban,
mely távoli sarkra halad,
mely zúg, míg a lávasodorban
az északi sarkra halad.
lelkemmel, a ciprus alatt
Psychével, a ciprus alatt
bolyongtam a vulkáni korban,
mikor szívem árja szaladt,
mint nyugtalan láva szaladt
Yaanek-hegyi lávasodorban,
mely távoli sarkra halad,
mely zúg, míg a lávasodorban
az északi sarkra halad.
Szavunk szomorú vala; kóbor
lelkünket elaszta a hév
szívünket elölte a hév:
nem tudtuk, a hó hogy október
s nem tudtuk, az éj hogy az év
legéjelebb éjjele (ah ez az év!)
nem láttuk elült tavad, Auber,
(noha vitt már rajtad a rév) –
feledtük elült tavad, Auber
és rémeid, Weir-tövi rév.
lelkünket elaszta a hév
szívünket elölte a hév:
nem tudtuk, a hó hogy október
s nem tudtuk, az éj hogy az év
legéjelebb éjjele (ah ez az év!)
nem láttuk elült tavad, Auber,
(noha vitt már rajtad a rév) –
feledtük elült tavad, Auber
és rémeid, Weir-tövi rév.
S mig az égen a lángok oszoltak
s hunyt sorban az éj szeme le,
szállt sorban az ég tüze le:
ime tűnt végén a fasornak
nagy fény ködös égi jele,
amelyből egy nagy csodaholdnak
két gyönyörű szarva kele,
Astarte jelének, a holdnak
gyémántszinü szarva kele.
s hunyt sorban az éj szeme le,
szállt sorban az ég tüze le:
ime tűnt végén a fasornak
nagy fény ködös égi jele,
amelyből egy nagy csodaholdnak
két gyönyörű szarva kele,
Astarte jelének, a holdnak
gyémántszinü szarva kele.
S szóltam: „kegyesebb ez a holdnál
száll egy sohaj-étheren át,
repül csupa sóhajon át.
Látja, hogy ez arcon a gond jár,
szú-rágta szivembe belát;
jön a Leó-csillagu pontnál
mutatni a béke honát
a léthei béke honát
jön e vészes mennyei pontnál,
fényes-szemü égi barát
az Oroszlán-csillagu pontnál,
nyájas, csodafényü barát.”
száll egy sohaj-étheren át,
repül csupa sóhajon át.
Látja, hogy ez arcon a gond jár,
szú-rágta szivembe belát;
jön a Leó-csillagu pontnál
mutatni a béke honát
a léthei béke honát
jön e vészes mennyei pontnál,
fényes-szemü égi barát
az Oroszlán-csillagu pontnál,
nyájas, csodafényü barát.”
De Psyche nyög, ujjat emelve.
„Jaj, e fényben nem bizom én,
se-szinében nem bizom én.
Ne maradj itt, fuss tovakelve!
fuss, mert utolér ez a fény.”
Szólt félve; lehulla seperve
szép szárnya a út fövenyén
nyöge fojtva; lehulla seperve
dísz-tolla az ut fövenyén,
szomorúan rut fövenyén.
„Jaj, e fényben nem bizom én,
se-szinében nem bizom én.
Ne maradj itt, fuss tovakelve!
fuss, mert utolér ez a fény.”
Szólt félve; lehulla seperve
szép szárnya a út fövenyén
nyöge fojtva; lehulla seperve
dísz-tolla az ut fövenyén,
szomorúan rut fövenyén.
Feleltem: „Eh babonasejtés!
menjünk csak e csillag után
menjünk üde fénye után.
Sybillai sugarat ejt és
a remény és báj fénye. Vidám.
Lásd, rezgve az égbe fut ám.
Hihetsz neki; cselt sohse rejt és
jó helyre vihet ki csupán.
Hihetünk, mert cselt sohse rejt és
jó helyre vihet ki csupán:
mert rezgve az égbe fut ám!”
menjünk csak e csillag után
menjünk üde fénye után.
Sybillai sugarat ejt és
a remény és báj fénye. Vidám.
Lásd, rezgve az égbe fut ám.
Hihetsz neki; cselt sohse rejt és
jó helyre vihet ki csupán.
Hihetünk, mert cselt sohse rejt és
jó helyre vihet ki csupán:
mert rezgve az égbe fut ám!”
Így szólva Psychét megöleltem
csitítva szívében a bún,
könnyítve a gyáva borún.
S amint tovavittem a kertben,
megakadtam egy kriptakapún,
ős-iratu kriptakapún.
S szólék: „Mi van irva, o lelkem,
e legendás kriptakapun?”
S felelé: „Ulalume, – Ulalume, –
itt nyugszik a holt Ulalume.”
csitítva szívében a bún,
könnyítve a gyáva borún.
S amint tovavittem a kertben,
megakadtam egy kriptakapún,
ős-iratu kriptakapún.
S szólék: „Mi van irva, o lelkem,
e legendás kriptakapun?”
S felelé: „Ulalume, – Ulalume, –
itt nyugszik a holt Ulalume.”
S szivem ekkor lőn mint a kóbor
levél ha elaszta a hév,
mint lomb, ha elölte a hév.
S szólék: „Bizonyosan október
vala s ép ez az éj, gonosz év,
mikor erre vitt ez a rév,
terhem s magam, itt ez a rév.
De mi csalt ide, épen az év
ezen éjjelén? (Ah ez az év!)
Már látom: e láp ködös Auber
és réve a Weir-tövi rév.
Jól látom, a vérködü Auber
s vad, rémteli Weir-tövi rév.”
levél ha elaszta a hév,
mint lomb, ha elölte a hév.
S szólék: „Bizonyosan október
vala s ép ez az éj, gonosz év,
mikor erre vitt ez a rév,
terhem s magam, itt ez a rév.
De mi csalt ide, épen az év
ezen éjjelén? (Ah ez az év!)
Már látom: e láp ködös Auber
és réve a Weir-tövi rév.
Jól látom, a vérködü Auber
s vad, rémteli Weir-tövi rév.”
BABITS MIHÁLY
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
