FÜST MILÁN: HAJÓ MEGY EL
A monumentális sötétségű, széles árnyak nőnek.
Olvadt ólom-csöppecskéket hullat el az árnyék.
A végtelen és nagy tömegű tenger mélye pirosan tükörzik.
A nap is elmegy: hajnali fény szemébe süt egy idegen nőnek.
Mi, - én s a vén várrom itt maradunk s fáj vágyó szivünknek e játék.
Mi nem mehetünk: lekötve, igázva az életünk őrzik.
Merev királyok bronztrónusukon, nagy ravatalok fáklyákkal jönnek.
„Szép ifjú, ki felhőre térdelsz s a szálló naptól elbúcsúzol, várj még!
Hős ha vagy, jusson el pillantásod az alvó, távoli nőig."
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir