FÜST MILÁN: NOTTURNO
Álmában, éjjel igy zúdúl fel a tó és elnyugszik.
Az idő sűrű, bizonytalan, fekete vizben lomhán tova-úszik…
A hold pedig most minden fényét világoskék páncélú felhő-lovasokra szórván:
S a jajszóra, bezárt ablakokon zörgetőre, visszhangzóra senki sem válaszol,
Csak a kocsiút dübörög, nappali kínjáról álmában beszél
S a gyanús: égésszagú-éjszakában nem vigasztalódik senki a gondolaton: hogy elmúlik ez éj,
Most, most, most meghalnék érted…
De jön a reggel, a gond s elhalványúl a képed…
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir