Kassák Lajos: Ének Angyalföldről
Kassák Lajos: Ének Angyalföldről
Ó Angyalföld! sok bajnak és harcnak melegágya, te!
(Kinek, kinek szebb, mint nékem a messzi mennyország)
Piros szívem ma pajkosan ünnepre öltözött,
s hogy nyelvem száraz és sima az ócska szesz hiján,
sarokra lépve járok el vén házaid alatt.
(Kinek, kinek szebb, mint nékem a messzi mennyország)
Piros szívem ma pajkosan ünnepre öltözött,
s hogy nyelvem száraz és sima az ócska szesz hiján,
sarokra lépve járok el vén házaid alatt.
Bús lelkem, kit ifjonta zártam a négy fal közé,
hogy sírjon s mint mumus magában üljön meg szegény,
most fölficánkol az égig a lusta sarokból
s mig sárga gunyám múlt nyarak porát szitálja rám
gondolom: sorsom e napon bizton jobb utra tér.
hogy sírjon s mint mumus magában üljön meg szegény,
most fölficánkol az égig a lusta sarokból
s mig sárga gunyám múlt nyarak porát szitálja rám
gondolom: sorsom e napon bizton jobb utra tér.
Reggel van s dalra vágyom édes, tiszta szájjal én,
ma balkezes szent erő kerget, hogy kiáltsam át
a gyárak bő dudáját s csituljak le, ha rám szól
a munka gyászos éneke, melyhez a rőtt kovács
vidám ütemet ver ki ülője karcsú szarván.
ma balkezes szent erő kerget, hogy kiáltsam át
a gyárak bő dudáját s csituljak le, ha rám szól
a munka gyászos éneke, melyhez a rőtt kovács
vidám ütemet ver ki ülője karcsú szarván.
A dolgos öklök ritmusa fülembe énekel:
a nóta szól, most áll a bál és nincsen irgalom,
tátott kürtők torkán, mint bőszült medve, bőg a füst,
tűz hull, az ég ragyog s amott a sikor faltövén
kocsmázni indul már a lumpos, ferde kontyú lány.
a nóta szól, most áll a bál és nincsen irgalom,
tátott kürtők torkán, mint bőszült medve, bőg a füst,
tűz hull, az ég ragyog s amott a sikor faltövén
kocsmázni indul már a lumpos, ferde kontyú lány.
Ó, terhes napjaim emléke árkos arcomon:
multam megáldom szelíden - nagy béke van velem,
s ó köszöntsön holnap is így a nyájas égvirág,
mert nincs tűzhely, hol csókkal és szép szóval becézzék
e bús és nagyszerű világnak szívszegény fiát.
multam megáldom szelíden - nagy béke van velem,
s ó köszöntsön holnap is így a nyájas égvirág,
mert nincs tűzhely, hol csókkal és szép szóval becézzék
e bús és nagyszerű világnak szívszegény fiát.
Az utcahosszban tiprok, mint nyűtt pártalan legény,
de bút borongást, mint rossz garast, könnyen vesztek el,
két lábam boldogan bokáz s bár félem holnapom:
jó szívvel szánom a testvért, kit bánata köt még
beérni az örökké szük kört sima sineken.
de bút borongást, mint rossz garast, könnyen vesztek el,
két lábam boldogan bokáz s bár félem holnapom:
jó szívvel szánom a testvért, kit bánata köt még
beérni az örökké szük kört sima sineken.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
