Kassák Lajos: Monoton
Kassák Lajos: Monoton
(Szabó Dezsőnek.)
Mondom bizony, ma fáradt és nagyon szomorú vagyok
s időm sincs cifra szóra köszörülni nyelvem
s közben, mint dús falat vacogni vén kukták fogát,
vagy ringy-rongy könyveken vakultan üvölteni karban:
Ó szerelem! Ó drága bolondgomba! Ó művészet!
s időm sincs cifra szóra köszörülni nyelvem
s közben, mint dús falat vacogni vén kukták fogát,
vagy ringy-rongy könyveken vakultan üvölteni karban:
Ó szerelem! Ó drága bolondgomba! Ó művészet!
Én, ki szerény kenyeresek elé szent kurjantásnak jöttem
és feleselő dacnak és pogány fáklyának a sötét uton,
mondom bizony, ma fáradt vagyok és pihenni szeretnék
csöndben és tisztán, mint bő ágyán a savóvérű agg,
s rút grimasszal legyinteni: minden csak humbug, semmi, semmi,
mert az én fürge, táncra kivánkozó lábaim
nagyon sokszor vesztek már tomporig a sárba
és sokkal több bokros gondolatomat, érő vetésemet
vetélte már gyommá a rendre vizsla csősz,
hogysem őszinte szívvel sírni és nevetni, nevetni és sírni is tudnék
tervek bukásán vagy teljesedésén.
és feleselő dacnak és pogány fáklyának a sötét uton,
mondom bizony, ma fáradt vagyok és pihenni szeretnék
csöndben és tisztán, mint bő ágyán a savóvérű agg,
s rút grimasszal legyinteni: minden csak humbug, semmi, semmi,
mert az én fürge, táncra kivánkozó lábaim
nagyon sokszor vesztek már tomporig a sárba
és sokkal több bokros gondolatomat, érő vetésemet
vetélte már gyommá a rendre vizsla csősz,
hogysem őszinte szívvel sírni és nevetni, nevetni és sírni is tudnék
tervek bukásán vagy teljesedésén.
De mindezt, ó ne hidd, hogy holmi sárga máju irigység,
vagy épen a vak impotencia mondatja el velem,
ne hidd, mert én már láttam sok szép dolgát a világnak:
buja, zöld haju földeket, vidám sokgyerekű falut,
szeszélyes városokat, mint farsangi hangszereket
vad, emberevő gyárak s bús börtön-kolosszusok között,
altató múzeumokat, megbomolt tengert, vasvázu hidakat,
fürdő asszonyokat, robotos gépeket, napon bogárzó ménest
s még sok eleven más erőt, amit dalolni érdemes.
vagy épen a vak impotencia mondatja el velem,
ne hidd, mert én már láttam sok szép dolgát a világnak:
buja, zöld haju földeket, vidám sokgyerekű falut,
szeszélyes városokat, mint farsangi hangszereket
vad, emberevő gyárak s bús börtön-kolosszusok között,
altató múzeumokat, megbomolt tengert, vasvázu hidakat,
fürdő asszonyokat, robotos gépeket, napon bogárzó ménest
s még sok eleven más erőt, amit dalolni érdemes.
Ó, de a férfit, a kozmosz zengő szimbolumát,
hiu szemmel hiába keresem ma helyén:
ő most bősz vadak odván vérre lesi mását
s miatta üresek az utcák és miatta száraz a pincék garatja,
a boltok szine is miatta telve száz fekete rongygyal
és az én nagy szomoruságom is miatta van - és… és magamért,
kinek most jámborul henyélni rendeltetett
és úgy rendeltetett, hogy törjön össze magában minden tükröt.
hiu szemmel hiába keresem ma helyén:
ő most bősz vadak odván vérre lesi mását
s miatta üresek az utcák és miatta száraz a pincék garatja,
a boltok szine is miatta telve száz fekete rongygyal
és az én nagy szomoruságom is miatta van - és… és magamért,
kinek most jámborul henyélni rendeltetett
és úgy rendeltetett, hogy törjön össze magában minden tükröt.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
