LENGYEL MENYHÉRT: JACQUES LEWIS
LENGYEL MENYHÉRT: JACQUES LEWIS
Rideg vasárnap délelőtt. A mulatóhely kihűlt nézőterén sajátságos, gyér közönség. Zsidók, akik sötét utcák mélyéről vándoroltak ide, egész családok egy-egy kis asztal körül, apró gyerekekkel. Azután ünnepi öltözetű komoly férfiak és érdekes fiatalemberek, tele önérzettel és harciassággal, ami a legfrissebb generáció tulajdonsága és éles ellentétben áll az eddig megszokott típussal, a szerény, megalázkodó, gyáva és halk zsidófiúkkal, akik szinte a fal mellett somfordálva érvényesültek s mindig szégyellték egy kicsit magukat s ez a lelki egyensúlytalanság olykor túl hangos arroganciában ütött ki. Ez Jacques Lewis, a jargon színész közönsége. Vannak sokan még, mert a művész hírneves és rendkívül nagyrabecsült e társadalomban, de ma mégsem jöttek el - nagy bálvány omlott össze: a Pénz, s ez megrendítette e szenvedélyes kereskedőket s gyűjtőket s kábultságukból még sokáig nem fognak tudni magukhoz térni.
Azonban megkezdődik az előadás, a színész eredeti és jargonra fordított verseket szaval - héber költeményeket továbbá, csodálatos belső melodikával, szinte zeneileg közölve az ismeretlen szöveg tartalmát. Nagyon jól beszél s nagyon belölről - a ma mindig kissé megindult emberek közé tartozik, akiknek érzelmi gazdagsága oly nagy, hogy a szavak rögtön feloldódnak benne. Könnyen és szerencsésen viszi át hangulatait közönségére, a belső melegség ellenállhatatlan erejével. De ez még nem művészet.
Hogy színésznek milyen, azt két kis darabban mutatta meg - egy jargon vígjátékban, melyben csak beszélni és pointírozni kellett, ezt brilliánsan csinálta s egy drámai vázlatban, melyet évekkel ezelőtt írtam s melyben egy önmagával kétségbeesetten küzdő komédiás körvonalait igyekeztem fölrajzolni. Itt pontosan ellenőrizni tudtam az előadó minden hangját s a Jacques Lewis művészi képességeit s intenzivitását rendkívül nagyra kellett értékelnem.
Egészen az ő, mint fajának másik két nagy művésze, a francia De Max és a német Schildkraut. Erő, szenvedély, bizonyos fokú virtuozitás s tökéletes beleélés valami vad fajiság zamatjával igen színesekké és érdekesekké teszik ezeket a művészeket. Rajtuk keresztül lehet megérteni azt a külön, nagy virágzó jargon színészetet, mely New York-ban, Varsóban, Oroszországban nagy tömegek érdeklődésén és egy igen jelentős irodalmon épül. Lewis talán annyiban különbözik még az említett két nagy színésztől, hogy líraibb, lágyabb. Biztosan kitűnő Hamlet és egész rendkívüli Oswald a Kísértetekben. Ha majd megkezdődik a világ szellemi javainak zavartalan kicserélése és minden igazi művészetet egy mértékkel fognak mérni, Lewis az ő jargon társulatával ugyanolyan elismerést aratna, mint egy Novelli vagy Grasso. Most hónapok óta itt él Pesten, néha egy-egy ilyen matinén mutatkozik közönsége előtt, egyébként töprengve, gyámoltalanul s belső tüzében égve, a játék és színház után tikkadt ajkakkal vegetál s várja az idők kinyílását. Nem tudom mi köti Pesthez s honnan az a naiv erőfeszítése, hogy itt mutassa meg, mit tud. Még fognak hallani róla.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
