SCHÖPFLIN ALADÁR: DER UNTERTAN (Heinrich Mann regénye.)
SCHÖPFLIN ALADÁR: DER UNTERTAN
(Heinrich Mann regénye.)
(Heinrich Mann regénye.)
Hogy mérgezte meg Vilmos császár belső hazugságokra épült, külsőségekre beigazított komédiás-egyénisége a német társadalmat. Erről írt nagy regényt Heinrich Mann, - a könyv borítékján azt olvassuk, még 1914-ben, de megjelenni csak 1918-ban tudott a könyv.
Maga a császár saját személyében csak egyszer jelenik meg a könyvben: amint egy munkászavargáskor fényes kíséretével, egy operahős pózával végig lovagol az Unter den Lindenen, fenséges-patetikusan, a belül üres színész öntetszelgésével, dőzsölve mérhetetlen hatalma kéjében. De ebben a képben, amit egy vidéki diák szemén át látjuk, benne van egész lénye és a közönséges és ostoba emberekre - tehát az emberek többségére - tett roppant szuggesztív hatása. Ebből meg lehet érteni, hogy keletkezhettek egy olyan okos és derék népben, mint a német, ezerszámra fiók-Vilmosok, hogy ragadhatták ezek a kezükbe a hatalmat az egész országban s gyakorolták azt a császár szellemében, olyan híven és pontosan, mintha ő maga csinált volna mindent. Frázisok, amelyek alá a legnagyobb aljasságok vannak rejtve, lefelé erőszakos, kíméletlen gőg, felfelé becstelen meghunyászkodás, a német nemzeti nagyság és a német erkölcs szólamainak pufogtatása alatt spekuláns üzletek és perverz erkölcstelenség, suba alatt paktálás a nyilvánosan elkárhozatott szociáldemokráciával, komornyik-lojalitása a polgárságnak nemcsak a császárral, hanem az ő hatalmát gyakorló junkerrel és katonatiszttel szemben is, a doktorátus lepedője alatt meghúzódó nyers műveletlenség, házias külsejű prostituált lelkű és cselekvésű nők. Undorító rothadtság penetráns bűze árad ki Mann regényéből: a berlini mételytől inficiált társadalom förtelmes képe ez, egy még életében feloszló, döglődő tetemé, amely dicstelenül fetreng a saját rondaságában. Az író az undor dühös émelységével írja le mindezt, néha még bele is rúg a förtelmes tetembe, hogy siettesse feloszlását.
Heinrich Mann nem kényeskedő és nem jókedvű író. Sűrűvérű, haragos és bosszúálló, de bátor és a maga szenvedélyességében becsületes: hiszi, amit mond és ezért szuggerálja az olvasót. Mint a legtöbb modern német íróban, benne is van valami szándékosság, merev ragaszkodás az előre eltökélt programhoz, a művész objektivitása hiányzik belőle s az irodalmi mű minduntalan pamfletté torzul a kezében. A francia minta is időnként túlságosan érzik rajta. Mégis művész, a maga népének és az embernek látója és ábrázolója.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
