Komjáthy Aladár: Éjszaka
Komjáthy Aladár: Éjszaka
Fényes volt az égnek arca
minden báját kitakarta,
mint az alvó lányka
úgy fürdött a föld a fényben,
az isteni békességben,
szinte kapott szárnyra.
minden báját kitakarta,
mint az alvó lányka
úgy fürdött a föld a fényben,
az isteni békességben,
szinte kapott szárnyra.
Halgatott az erdő, berek,
álmothozó halk szenderek
hulltak le a holdból,
csak egy madár az egyik fán
csapott kis neszt. Megijedt tán
valami koboldtól.
álmothozó halk szenderek
hulltak le a holdból,
csak egy madár az egyik fán
csapott kis neszt. Megijedt tán
valami koboldtól.
Hát amott az erdőaljban
szép-titokban, csöndes-halkan,
mit csinál ott két fa?
Megkapaszkodva a szélnek
szárnyába, csókot cserélnek,
gondolják: sötét van!
szép-titokban, csöndes-halkan,
mit csinál ott két fa?
Megkapaszkodva a szélnek
szárnyába, csókot cserélnek,
gondolják: sötét van!
Ilyen kor a mező, patak
elnyujtózik a hallgatag
fények takaróján,
csillag fürdik a vizében,
megmossa arcát az éjben
tükör villanóján.
elnyujtózik a hallgatag
fények takaróján,
csillag fürdik a vizében,
megmossa arcát az éjben
tükör villanóján.
Ez a pompás, nagy nyugalom,
ezüst zápor, hűs fuvalom,
gyógyít minden kórból,
a világ oly csöndben piheg,
álmodnak békélt szivek
szeretetről, jóról.
ezüst zápor, hűs fuvalom,
gyógyít minden kórból,
a világ oly csöndben piheg,
álmodnak békélt szivek
szeretetről, jóról.
Istenem, ha így lehetne,
mindég csönd és béke vetne
takarót a földre,
azt a sok bajt, gonoszságot,
szívemésztő hitványságot
felednénk örökre.
mindég csönd és béke vetne
takarót a földre,
azt a sok bajt, gonoszságot,
szívemésztő hitványságot
felednénk örökre.
De mint harci, bősz paripák,
fúj és liheg ez a világ
a nappal megjöttén,
"öljed gyerek az apádat,
ne kíméljed az anyádat":
süvölt az örök Tél.
fúj és liheg ez a világ
a nappal megjöttén,
"öljed gyerek az apádat,
ne kíméljed az anyádat":
süvölt az örök Tél.
Hej! Szomorú bánat, ború,
szőrköntös, töviskoszorú,
meddig viseljünk még?
Ne engdedd, hogy tönkre menjünk,
isteni törvényt feledjünk:
könyörülj rajtunk, Ég!
szőrköntös, töviskoszorú,
meddig viseljünk még?
Ne engdedd, hogy tönkre menjünk,
isteni törvényt feledjünk:
könyörülj rajtunk, Ég!
Mert ha te nem könyörülsz, hát
megácsolja a keresztfát
a sok gonosz ember,
még éjjel sem lesz békesség,
csillagoktól beszédes ég,
csak könny, mint a tenger.
megácsolja a keresztfát
a sok gonosz ember,
még éjjel sem lesz békesség,
csillagoktól beszédes ég,
csak könny, mint a tenger.
Ki önt majd ez a nagy tenger,
megfagy a szív, mint november
havában a tócsa,
forró könnytől fagy meg a szív,
nem volt ez még sohasem így
világkezdet óta.
megfagy a szív, mint november
havában a tócsa,
forró könnytől fagy meg a szív,
nem volt ez még sohasem így
világkezdet óta.
Ezért küldd le minden dalod,
amikkel csak vigasztalod
a vándort, te Jóság,
a szeretet legyen az úr,
lángoljon, mint örök, az úr
legnagyobb valóság.
amikkel csak vigasztalod
a vándort, te Jóság,
a szeretet legyen az úr,
lángoljon, mint örök, az úr
legnagyobb valóság.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
