Komjáthy Aladár: Mikor csillag leszek | Nyugat 1908-1941

Komjáthy Aladár: Mikor csillag leszek

Ha én egyszer még boldog lehetnék,
mindég, mindég, mindég csak nevetnék.
Felkacagnám lelkemet az égre
úgy lépnék az Úristen elébe.

Mondanám: "Uram, eljöttem hozzád,
amim van, azt majd utánam hozzák.
Szegény voltam világéletemben,
adjál Uram helyet veled szemben.

Szegény ember földön csak vetődik,
minden füstön, tövön megütődik,
nyíljék meg hát néki a mennyország,
derítsen fényt rája a Te orcád".

Az Úristen meghallgat majd szépen,
helyet is ád a csillagos égen,
csillag leszek, holdkoszorús csillag,
éjszakában aki vígan csillog.

Hogy a csillag, hogy a csillag él-e,
nem árulja azt el az ő fénye,
él a csillag mikor rája néznek,
élsz te csillag, mikor megigéznek.

Hogyha megnéz majd valami szép szem,
én leszek e szemekben az ékszer,
áztam-fáztam míg a földön voltam,
melegítsen sugara most holtan.

Ez a sugár, ez a sugár felszáll,
megremeg a csillagokkal telt táj,
visszagondolunk a földi létre,
nem a rosszra, csak mi volt, a szépre.

Így ballagok majd az égi tájon,
így élem én ottan a világom,
csillag leszek, holdkoszorús csillag,
éjszakában aki szépen csillog.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!