ALAKSZA AMBRUS: A VÁNDOR VISSZANÉZ
ALAKSZA AMBRUS: A VÁNDOR VISSZANÉZ
Eljön az óra, hogy
megcsókolom anyáim kezét
s halk szóval mondom:
«elmegyek.»
Mind-mind áldásukat adják
és símogatják csapzott hajam:
«eredj fiam, emlőink édes tejének
gyermeke.»
És zokogni fogok régi szomorúsággal,
mert jön az óra, hogy
megszorítom apáim kezét
s mondom: «elmegyek.»
Az öregült ajkak megreszketnek
s fáradt szókat susognak:
«eredj fiam,
gyötrődő éjszakáink vigasztaló dala,
menj békével.»
És könnyes ujjongással ölelem testvéreimet
és búcsúzó csókkal áldom gyermekeimet:
ők nézni fogják távozásomat,
mint tavaszi égen a nyugvó napot…
S én ott leszek a piros felhők között,
a mosolygó, vidám föld felett
csillaghazámban,
hogy lássam azokat, kik tőlem születtek
és bennem élnek örökké.
megcsókolom anyáim kezét
s halk szóval mondom:
«elmegyek.»
Mind-mind áldásukat adják
és símogatják csapzott hajam:
«eredj fiam, emlőink édes tejének
gyermeke.»
És zokogni fogok régi szomorúsággal,
mert jön az óra, hogy
megszorítom apáim kezét
s mondom: «elmegyek.»
Az öregült ajkak megreszketnek
s fáradt szókat susognak:
«eredj fiam,
gyötrődő éjszakáink vigasztaló dala,
menj békével.»
És könnyes ujjongással ölelem testvéreimet
és búcsúzó csókkal áldom gyermekeimet:
ők nézni fogják távozásomat,
mint tavaszi égen a nyugvó napot…
S én ott leszek a piros felhők között,
a mosolygó, vidám föld felett
csillaghazámban,
hogy lássam azokat, kik tőlem születtek
és bennem élnek örökké.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
