ALAKSZA AMBRUS: MI MÁMOROS SÍRÁSÓK
már bús szemünket eltakarjuk
az égi fény elől
s nem kell többé a zúgó csillagjóslat…
temetünk, jaj, temetünk:
a menny tavát, a felhő-ezüst-flottát,
az örök napot, az illanó szelet,
a vándor délt, a nyugat zengő pírját,
a folyók vizét s a hűvös harmatot,
a kéklő mezőt, a szürke, szürke várost,
a szíves házat, meleg otthonunkat,
a szöszke-barna, víg gyermekhadat,
a játék ízét, az öröm elhúllását,
az árnyakat a buzgó kút körül
s az életünk gyors-lábú éveit…
temetünk, jaj, temetünk:…
Isten veled inaink fürgesége,
égő erős testünk Isten veled,
Isten veled sok bűnös ihletésünk,
szívünk szorongó, rőt révülete,
Isten veled dús, terhes csókjaink:
áldott születés, halk halál,
Isten veled, jó, lázas, lila este,
forró, szerelmes, buja asszony-ég…
… Már bús szemünket eltakarjuk
a könnyes fény elől
s nem kell többé a zúgó csillag-jóslat…
Isten veled nagy alkotásunk
te szép, te szent világ!
hogy temessünk ma
és termünk, teremtünk,
hogy temethessünk holnap, holnapután és mindig.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir