FENYŐ LÁSZLÓ: BALATON
szélfútta zsongás, álmodó vízmoraj,
ott lubickoltam a habzó nyár
napsütötte semmittevésében.
vitorlásaid s motoros-yachtjaid,
rokonom a halász, ki éjjel
egymaga borong hálója felett.
lágy visszhangozód, ám örök mint Tihany:
a poétát, ujja vezényli
hajnalaid buja tánczenéjét.
te rengeteg szív: egy meleg dobbanás
minden hullámod s gyöngyösen szól:
Engedjétek a gyermeket hozzám.
kis barna testek füzérét boldogan
partod fénnyel-nemes fövényén
és lábukat csókolod juházva.
tudsz lenni, vigyék emlékül: Igazi
gyerekkorunk volt az az egy nyár –
mint nekem volt – – de ha meghalok majd:
villám és dörgés tisztelgő sortüze
beszéljen, míg ércesen izzó
öledbe testem visszamerítik.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir