Erdélyi József: Réten
üldögélek a réten.
Szénaboglya tövében,
mint páholyban, zsöllyében.
kinyujtom a lábamat,
szétnézek a világban,
mint óriás színházban…
de engemet alig ér;
minden dühét felfogja,
megvéd tőle a boglya.
Mellettem van hű kutyám.
Folyton fülel, szimatol:
vadat érez valahol…
a fűszálak borzongnak.
Érzi mind a halálát,
hogy nemsoká levágják.
dér ül majd a hegyére,
hó fekszik rá, lenyomja,
téli ágyra, álomra…
a szénában, ha tudnék. -
Zúg a szél és süt a nap:
jó, altató színdarab.
meg is halnék szívesen;
de nem hagynak a gondok,
a jóról hát lemondok.
nem érek rá. Majd, máskor!
Nem érek rá meghalni:
kell az élet, nyargalni!…
ugrik, fut a nyúl után.
Soha utól nem éri,
de mindig megkísérli.
csodaszarvast, rögeszmét,
úgy kergeti a nyúlat.
Ki mint szenved, úgy múlat.
ha kergeti a vére!
Ha belelő a vadász:
ebcsont beforr, nem nagy gyász!
s kullog vissza, nagy nyelvvel;
én meg csak úgy nevetem. -
Ilyen kutyám van nekem!
de lövést, azt már kapott.
Véresfejjel jött haza…
Az volt az ő igaza…
hazafelé indúlok.
Hazafelé ballagok,
mint aki júl múlatott.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir