Kálnoky László: Az üldöző

Kinozd a lelkem, mintha teste volna,
amely csuklyóján kötve csügg a fáról,
hóhérjaként szeme gömbjét kitolva
s az olvadt hús csorogjon oldaláról,

mikor forró fáklyád döföd beléje;
szeges cipőben járj és háta pallód
legyen, de sirni nem látod Te élve
és ugy hal meg, hogy még jaját se hallod

s Magad kinzod, mert majd Rád vissza hull a
vércseppek zápora s mar, mint a vegyszer,
fogát mutatja, Rád röhög a hulla,

míg üldözöd bennem saját halálod
s a Véletlen tárnáiba menekszel,
mert túl erős ellenfélnek találod.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!