ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Egy törvénytervezetet és egy országgyűlési elvi állásfoglalás tervezetét tettük le az Országgyűlés asztalára – képviselői önálló indítvány formájában – azért, hogy végére jussunk ezen testület lelkiismeretét súlyosan terhelő feladatnak.
Ismeretesek az előzmények, ismeretes, hogy az Országgyűlés csaknem kétharmados többséggel meghozott egy törvényt 1991. november 4-én, amely alkotmánybírósági határozat folytán nem kerülhetett be a magyar törvénytárba. Az így előállott helyzet nem változtat azon, hogy sürgetően és égetően súlyos, a lakosság nyugalmát és lelkiismeretét érintő ügy maradt rendezetlenül.
Az elmúlt rendszerben elkövetett súlyos bűntettek bűnöseinek megbüntetésére sem a jogalkalmazás, sem a jogalkotás területén nem adott választ az új demokratikus hatalom, illetve olyan választ adott, amely megoldásként – az ismert okok miatt – nem jöhet figyelembe; azért sem, mert addig nem lesz megnyugvás, nem lesz megbocsátás; azért sem, mert addig terheli a legitim államot a nem teljesített alkotmányos kötelesség, hogy polgárainak élethez való jogát és méltóságát feltétel nélkül és minden körülmények között, időbeli korlátozásra való figyelem nélkül meg kell védenie; és azért sem, mert ennek az államnak és ennek az Országgyűlésnek a népből való mivoltát – tehát a nép akaratából és annak megfelelően való működését – tesszük kérdésessé, ha továbbra is megsérti az állam a bűnüldözés kötelezettségét. Ez a kötelezettség pedig az emberi jogok biztosítéka.
Miben áll a politikus felelőssége, a törvényalkotó felelőssége? Abban, hogy mindent meg kell tennie az államot terhelő súlyos kötelezettségek teljesítése, a jog érvényesítése végett, hiszen Alkotmányunk szerint a nép hatalmát választott képviselői útján gyakorolja, és ezeknek a választott képviselőknek méltán és joggal teszi fel a kérdést: mit tettetek miértünk, mit tettetek a mi hozzátartozóinkért, a mi méltóságunkért?
A politikust terheli a felelősség azért, hogy a nép sajátjának ismerje el a hatalmat; ne azt mondja: ők ezeket a törvényeket hozták, és mi kénytelenek vagyunk ezeket elviselni, hanem azt mondja: ezt kellett tennünk. Minekünk kellett ezt tennünk – a népnek és a törvényhozásnak. A többes szám első személy eltűnése a politikai szóhasználatból a demokrácia halála.
Feltehető a további kérdés: mennyire van értelme ezeknek a törekvéseknek a magyar Parlamentben? Igen nagy értelmük van, tisztelt hölgyeim és uraim. Az első kísérlet, amelyet igen sokan – a jogtudomány képviselőivel és képviselőinek jelentős alakjaival együtt – jónak tartottunk, egy megoldás volt. Erről a jogi megoldásról mondott véleményt az Alkotmánybíróság.
Most olyan javaslatok fekszenek a tisztelt Országgyűlés asztalán, amelyek feltehetőleg alkalmasnak bizonyulnak a magasra állított mérce szerint is, hiszen más megközelítési móddal próbálják jogilag kezelhetővé tenni a büntetőjogi felelősségre vonás kérdését az említett körben.
Válaszolnunk kell azoknak is, akik sértetten felkiáltottak, hogy miért vezettük őket félre a tekintetben: megállja-e helyét egy szabályozás, egy törvény alkotmányosság szempontjából? Aki valamennyire ismeri a jogalkotást és a jogalkalmazást, az nagyon jól tudja, hogy mennyire képmutató kérdés ez. Vannak ugyanis olyan ügyek, amelyeknek alkotmányossága közvetlenül levezethető, vannak olyanok, amelyeknek alkotmányossága oly módon ítélhető meg, hogy nem ütköznek láthatólag a létező Alkotmány szabályaiba.
(15.30)
És vannak olyan megoldások, amelyek felismerhetően az Alkotmány tételes rendelkezéseibe ütköznek.
Ilyen közvetlen alkotmányellenességre mutató törvényt az igazságtétel tágabb körében sem hoztunk. Nem lehettünk jövőbe látók, és nem végezhettük el ugyanazokat az absztrakciós és deduktív folyamatokat, logikai műveleteket amelyeket egy másik szervezet elvégzett, és különösen nem végezhettük el ugyanolyan eredménnyel. Ezért ez az aggály nem terhelheti a magyar jogalkotót. Neki az a feladata, hogy az Alkotmány szövegébe ütköző szabályok meghozatalát kerülje, de nem feladata gondolati folyamatok felépítése, olyan gondolati folyamatoké, amelyek legalább kétféle eredményre is vezethetnek.
Más kérdés az, hogy meg kell kísérelni a törvény előterjesztőinek és támogatóinak, hogy végigjárják a lehetséges gondolati pályákat, a politikai következményeket, átgondolják saját felelősségüket, és így legfőbb parancsuknak, saját lelkiismeretüknek engedelmeskedve döntsenek. Ez az ő átruházhatatlan felelősségük, ha úgy tetszik, ez a törvényhozó magányossága. Ezt a felelősséget és ezt a magányosságot nem oszthatja meg a törvényhozó másokkal, nem bővítheti ki a felelősök és a döntéshozók körét, amennyiben törvényhozási tárgyakról van szó.
Az általam letett, általunk letett két javaslat lényege a következő: ami az önök előtt fekvő törvényjavaslatot illeti, azt kívánja lehetővé tenni, kötelezően előírni, hogy az állam ne tagadhassa meg az eljárás megindítását arra hivatkozással, hogy az előzetes megítélés, nyomozás nélküli mérlegelés szerint egy cselekmény büntethetősége elévült, hanem derítse fel, nyomozza ki a tényállást. Az összes feltétel megléte esetén emeljen vádat, a bíróság pedig hozzon ítéletet vagy végzést, attól függően, hogy megállapítja-e az elévülést vagy az el nem évülést.
Lényeges tehát, hogy az eljárás célja nem az elévülés megállapítása, ahogy sokan mondják, hanem az, hogy a tényállást felderítsék, és ennek ismeretében a legnagyobb felelősséggel és szakismerettel rendelkező igazságszolgáltatási fórum, a független magyar bíróság döntsön arról, hogy elévült vagy nem évült el a büntethetőség, és ettől függően döntsön a büntetőjogi felelősség kérdésében. Mindenképpen meg kell állapítania azonban, hogy a vádlott elkövette-e a terhére rótt bűncselekményt, vagy sem.
A másik képviselői önálló indítvány annak kimondását javasolja országgyűlési elvi állásfoglalás formájában, hogy miként értelmezi a magyar Országgyűlés a büntethetőség elévülését, különös tekintettel az időmúlás sajátos körülményeire.
Ez a javaslat megállapítja azt az elmúlt évtizedekben ismert és megvolt tényt, amely szerint, amikor jogon kívüli elemek, az alkotmányos törvényekkel ellentétes alacsonyrendű jogszabályok a bűnüldözési parancsot kiiktatják az ügyben, vagy egyébként törvényes ok nélkül mellőzik a büntetőjogi felelősségre vonást, megszegve az állam bűnüldözési kötelezettségét, ennek eleve következménye, hogy az elévülést létrehozó joghatás nem jöhet létre. Amint a kérdés egyik elismert külföldi szakértője írja, ha a jogi helyzet egy bűncselekmény üldözését lehetetlenné teszi, akkor az elévülés nem kezdődhet vagy folytatódhat.
Ennek az állásfoglalásnak azért van jelentősége, mert nem hoz létre utólag elévülési szabályokat. Szaknyelven szólva: nem konstitutív, hanem deklaratív jellegű, és figyelmezteti a jogalkalmazót arra a kötelezettségére, hogy nem kell, nem köteles, hogy következményeket fűzzön jogilag nem figyelembe vehető időmúláshoz.
És ami ennél is több: a lelkiismeretes jogalkalmazó nem fűzhet jogi következményeket olyan időmúláshoz, amely alatt nem történt bűnüldözés.
Ezen állásfoglalás természetesen nem kötelező a bíróságokra a törvény erejével, de igenis figyelemfelhívó a törvényt hitelesen értelmezni hivatott Országgyűlés szavának kijáró jelentőség és fontosság miatt. Ez a figyelem és fontosság megilleti annak a testületnek az állásfoglalását, amely maga jogosult a büntető jogszabályok és más törvények megalkotására.
Erre a jogértelmezésre a jelen társadalmi helyzetben, a több mint 40 éves diktatúra után, a szerencsére külső állami irányítás nélkül működő bíróságoknak szükségük van. Nem mondhatjuk azt, hogy az igazságszolgáltatás kizárólagos felelőssége, hogy megindulnak-e a büntetőeljárások vagy sem. A magyar Országgyűlésnek kötelmei vannak a magyar néppel szemben, amely hatalmát általa mint választott képviselői által gyakorolja, és ezért joga, egyben kötelessége kifejezni véleményét olyan nemzeti sorskérdésben, mint az állam által nem üldözött súlyos bűncselekmények üldözése.
Meg kell tennie ezt azért is, mert a magyar jövő, a magyar demokrácia iránti bizalom mikénti alakulása is ettől függ. Világosan kell látnunk, hogy amikor a Kormány leteszi saját javaslatát, ahogy le is tette a mai napon az Országgyűlés asztalára, az a javaslat teljesen öszszhangban lesz a miénkkel, azt a javaslatot ugyanúgy támogatni fogjuk, ahogy a Kormány támogatja a miénket, azért, mert ugyanazt a célt, az igazságot szolgálja mind a kettő. Egymást nem érintve, egymással nem ütközve, de ugyanabból a jogi alapgondolatból kiindulva.
Ez az alapgondolat pedig nem más, mint az, mely szerint bizonyos bűncselekmények – bizonyos súlyú és jellegű bűncselekmények – üldözhetősége nem függhet az időmúlástól. Az elévülés nyugvása, az igazságszolgáltatás szünetelése miatt való kötelezettség a további bűnüldözésre és a nemzetközi szerződéseken és más szabályokon alapuló, el nem évülő bűncselekmények megbüntetése egyazon gondolatkörbe tartozik, ezen előterjesztések tárgyalása egy időben célszerű azért, hogy a magyar törvényhozás bebizonyítsa, a lehetőségek teljes tárházát igénybe vette a magyar nép megnyomorított, méltóságában megalázott és megölt tömegeinek védelmére.
Ennek megfelelően kérem a napirendre vétel kérdésében és a sürgősség kérdésében támogató szavazásukat, figyelemmel az ennek megfelelő külföldi joggyakorlatra, a számos szakértő véleményére, amelyet figyelembe vettünk.
Tudom – tisztelt Országgyűlés –, hogy az úgynevezett gazdasági törvényhozás és súlyos más törvényhozási tárgyak közepette sokan vonták össze a szemöldöküket akkor, amikor felbontották csomagjukat és megtalálták benne ezeket a javaslatokat. Én úgy gondolom, hogy az általam elmondottak szellemében le kell tennünk a vizsgát, meg kell méretni saját magunkat abból a szemszögből, hogy hogyan tudunk szembenézni a nemzeti igazságtalanság, a nemzetet ért igazságtalanság ügyével. A köznyugalom és a közmegbékélés is azt kívánja, hogy minél előbb, minél hatásosabban végére jussunk ennek a vizsgálódásnak, hozzuk meg döntésünket, és ennek alapján induljanak meg a további folyamatok. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
Határozathozatal
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
