DR. ORBÁN VIKTOR
DR. ORBÁN VIKTOR
DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A mai vitanap címe: "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének megőrzése; hogyan alakul a bérek és a jövedelmek helyzete az előttünk álló 1999. esztendőben?" Azt is mondhatnám, azért jöttünk össze, hogy megbeszéljük, miképpen halad a kormányprogram végrehajtása, hiszen a kormányprogram éppen azt tűzte ki célul, hogy a nyugdíjak és a bérek vásárlóerejét legalább megőrizve, lehetőség szerint emelje.
Amikor most arról fogok beszélni, miképpen halad a kormányprogram végrehajtása, akkor különös tekintettel kell szólnom a kormány gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megvalósulásáról. Tájékoztatnom kell önöket arról, hogy a kormány megítélése szerint hogyan alakulnak hazánk gazdaságpolitikai kilátásai, mik a kitűzött adóváltoztatások. Kell arról beszélnem, hogyan alakul a családok anyagi helyzete, ezen belül külön arról a kérdésről, mi várható a nyugdíjak területén.
A kormány gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megértéséhez vissza kell lépnünk az 1998-as májusi választásokhoz. 1998 májusában a magyar választópolgárok úgy döntöttek, hogy új fejezetet nyitnak Magyarország történetében, és ezért a változásra szavaztak. Ezért a megalakult polgári koalíció kormánya is változtatott, jelentősen változtatott az előző kormány gazdaságpolitikáján a polgárok akaratának megfelelően, hiszen egy ország működtetésében végül is a polgárok akarata a meghatározó, a legfontosabb tisztség mégiscsak az övék. Ennek az új fejezetnek a lényege, hogy a polgároknak mielőbb és minél teljesebb mértékben visszaadjuk a maguk rangját. E cél érdekében alkottuk meg a polgári Magyarország programját, és ezért hozták létre a választók a polgári koalíció kormányát voksaikkal.
A választók 1998 májusában nemet mondtak a szocialisták kormányára és gazdaságpolitikájára, és igent mondtak a polgári jövő programjára. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) Ez azt jelenti számunkra, hogy a polgárok élni, dolgozni akarnak, és előre szeretnének tekinteni. Valódi lehetőséget látok arra, hogy ismét a valódi, a mindannyiunk életét meghatározó kérdések váljanak fontossá, milyen jövőt akarunk a családoknak, gyermekeinknek és a magunk számára.
Tisztelt Ház! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A kormány gazdasági elképzeléseinek alapja egy jelentős mértékű gazdasági növekedés. A következő évi elképzeléseink arra épülnek, hogy 1999-ben legalább 5 százalékos gazdasági növekedést teljesít majd a magyar gazdaság. Tudom, számos kétely hangzott el ezzel kapcsolatban, különös tekintettel az Oroszországban tapasztalható gazdasági válságra. Sokan tanácsolták azt, hogy a kormány mérsékelje a gazdasági növekedésre vonatkozó elképzeléseit. A kormány ennek azonban nem látja okát. Úgy gondoljuk, hogy az 5 százalékos gazdasági növekedés programja fenntartható, sőt reméljük, hogy belátható időn belül - az orosz válság rendeződésével párhuzamosan -, a későbbiekben a 7 százalékos gazdasági növekedés is elérhető lesz majd.
(8.10)
Azért tartjuk fenn a gazdasági növekedésre vonatkozó elképzeléseinket, mert ez visz bennünket közelebb a kormányprogramban megfogalmazott legfontosabb célunkhoz, amit úgy tudok összefoglalni, hogy minden erőnkkel azon vagyunk, hogy munkát tudjunk adni az embereknek. Akkor tudunk munkát adni az embereknek, ha a magyar gazdaság jelentős növekedést ér el. Csak ha a magyar gazdaság jelentős növekedést ér el, akkor tudjuk megkímélni a magyar polgárokat a munkanélküliséggel együtt járó anyagi, szellemi és lelki megpróbáltatásoktól. A növekedés elősegítése érdekében a kormány úgy döntött, hogy alacsonyabb mértékben határozza meg az adóterheket és a járulékokat. (Taps a kormánypárti oldalon.) Gondolom, az ellenzéki képviselők is belátják: tarthatatlan, hogy Magyarországon az adók és a járulékok mértéke Európában a legmagasabbak között van. Ezért csökkentjük az adókat és a tb-járulékokat.
Bizonyára emlékeznek még arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy a választási kampány időszakában erőteljes szakmai vita bontakozott ki arról, vajon lehetséges-e az általunk kitűzött cél elérése, hogy négy esztendő alatt mintegy felére csökkentsük a tb-járulékok mértékét. Mi akkor azt az álláspontot képviseltük, hogy ez nemcsak kívánatos, hanem lehetséges is. Szeretném önöket arról tájékoztatni, hogy a következő évre nézve ennek a vállalásnak mintegy negyedét teljesítjük, mert hat ponttal csökkentjük a járulékok mértékét. Meggyőződésünk, hogy reális mértékű adók esetében az emberek nem fogják méltánytalannak tartani az adóterheket. Úgy gondolkodunk, hogy több bevallott jövedelemhez vezet majd az, ha alacsonyabbak a terhek. Ha több bevallott jövedelem és szigorúbb behajtás történik Magyarországon, akkor alacsonyabb kulcsok mellett is már középtávon több bevétellel számolhatunk. Ráadásul - elképzeléseink szerint - csökkenteni fogjuk az adózással együtt járó adminisztrációs terheket.
Belátom, hogy ilyen adópolitika csak abban az esetben lehetséges, ha az állam, a mindenkori kormány megbízik a polgáraiban. De bizonyára emlékeznek még a kormányprogram vitájára, ahol elmondhattam önöknek, hogy a polgári koalíció kormánya éppen erre a bizalomra kívánja építeni az elképzeléseit.
Gazdaságpolitikai célkitűzéseink közül fontos még, hogy önök ismerjék azt az elképzelést, amely jelentősen befolyásolja a nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének megőrzését, vagyis a pénzromlásra vonatkozó elképzelést. Gazdaságpolitikai terveink szerint 1999-ben sikerül jelentős mértékben lassítani a pénzromlás ütemét és éves átlagban a 11 százalékos szintet elérni, vagyis az infláció szintje - elképzeléseink és reményeink szerint - 1999-ben 11 százalék lesz. Mi több, egy december/decemberi számítás alapján abban bizakodunk, hogy 1999 decemberében az előző év decemberével összevetve már egy 10 százalékos, hosszú-hosszú esztendők óta Magyarországon nem tapasztalt mértékben alacsony inflációt regisztrálhatunk majd, és így, ezzel az alacsony szinttel léphetünk át a következő évszázadba.
Tisztelt Ház! Hogyan alakul a családok anyagi helyzete? E tekintetben jó hírekkel szolgálhatok önöknek. Bizonyára emlékeznek még azokra a vitákra, amelyek során a kormány nevében bemutathattam önöknek az elképzeléseinket, amelyek azt bizonyítják, hogy a polgári koalíció kormánya a családok és a gyermekek kormánya. Programunk középpontjában a gyermek és a család áll.
1998 májusában a polgároknak két Magyarország között kellett választaniuk: ha úgy tetszik, múlt és jövő között, szocialista és polgári út között. Bár a polgárok politikai pártokra szavaztak, de valójában személyes döntést hoztak. Két életforma, két gondolkodásmód és két személyes értékrend között választottak. Lényegében arról döntöttek, hogyan alakuljon saját, gyermekeik és szeretteik jövője. Döntésük az volt, hogy nem az előző kormány pártjai által fémjelzett utat követik, hanem egy másik jövő felé fordulnak, és ez a jövő - a kormányprogram szerint is - a családok jövője. Erre épül a kormányprogram, amit a parlament elfogadott, és amelyet nekünk meg kell valósítanunk.
Lássuk, tisztelt képviselőtársaim, milyen döntéseket hoztunk eddig! Először is eltöröltük a tandíjat, és ezzel visszaengedtük az egyetemek, főiskolák falai közé azokat, akiket az előző kormány kirekesztett onnan. (Taps a kormánypárti oldalon.) Másodsorban mindenki számára elérhetővé tettük a családi pótlékot, ezzel is bizonyítva, hogy a gyermek nemcsak a szülők, hanem az állam számára is érték. (Taps a kormánypárti oldalon.) Ezek után döntést hoztunk arról, hogy a gyes ismét mindenki számára elérhető legyen. Lépéseket tettünk a családi típusú adózás felé, 1999-ben pedig be fogjuk vezetni a gyermekek után járó adókedvezményt.
(8.20)
Ezzel kapcsolatosan különböző hírek láttak napvilágot. Szeretném önöket a valóságról tájékoztatni.
1999-ben egy gyermek után az adóból - nem az adóalapból, hanem az adóból - 20 400 forintot lehet majd leírni. Két gyermek után összesen 40 800 forintot lehet leírni. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: És ha nincs jövedelme?) Három gyermek után pedig 82 800 forintot lehet majd leírni az adóból. Ha úgy tetszik, ennyivel gyarapodik a családok bevétele. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Döntést hoztunk, tisztelt hölgyeim és uraim, arról is, hogy az első lakásvásárlás illetékét a felére csökkentjük. Ezután arról döntöttünk, hogy a lakásépítők számára lehetővé tesszük, hogy 400 000 forint értékig az áfát visszaigényelhessék. Tudom, tisztelt hölgyeim és uraim, az itt elmondott kormánydöntésekre adott ellenzéki bekiabálásokból is - amit a nézők sajnos nem hallhatnak, ezt igen sajnálom - kiolvasható, hogy ezeket a lépéseket sem a Magyar Szocialista Párt, sem a Szabad Demokraták Szövetsége nem támogatja, de ez nem ok arra, hogy ezeket a lépéseket ne tegyük meg. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)
Ha a családok vagyoni helyzetére vonatkozó elképzeléseinket egy nagyobb összefüggés keretébe helyezzük el, akkor kibontakozik az a kép, hogy valójában két értékrend, két gazdaságpolitika, két társadalompolitika, két különböző gondolkodásmód áll itt egymással szemben.
A polgári koalíció gondolkodása a családot állítja a középpontba, a másik, az előző kormánypártok gondolkodása nem. (Zaj az ellenzék padsoraiban. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Hanem?) A miénk, a polgári koalíció politikája családbarát, az ellenzéké nem. (Felzúdulás az ellenzék padsoraiban.) A mi gondolkodásunkban, tisztelt hölgyeim és uraim, a család a szülőt, a gyermekeket és a nagyszülőket jelenti. (Közbeszólások a bal oldalról.) A polgárok úgy gondolják, ezért támogatták a választásokon a polgári koalíció pártjait, hogy a család minden, tehát a család minden tagja kapjon végre lehetőséget az emberhez méltó életre, hogy a család minden tagja részesüljön támogatásban. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A polgári gondolkodásmód, a polgári koalíció pártjainak elképzelései megteremtik a család egységét, és nem engedik, hogy szembefordítsák egymással a családok tagjait. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) A másik, ha úgy tetszik, szocialista gondolkodásmód, szükségszerűen szembefordítja a családok tagjait, mert nem családban, hanem csak rétegekben gondolkodik. (Zaj az ellenzék padsoraiban.)
A jövő évre vonatkozó javaslatokat, legalábbis amit eddig megismerhettünk az ellenzék részéről, egybevetettem azzal a javaslatcsomaggal, amelyet mi dolgoztunk ki. Az eredmény a következő:
Ha kiszámoljuk, hogyan alakulna egy-egy családnak a sorsa abban az esetben, ha az ellenzék által javasolt utat, illetve a polgári koalíció kormánya által javasolt utat járnánk, akkor a következő eredményre jutunk. Az átlagos családban, ahol két átlagkeresetű szülő, két eltartott gyermek és egy nyugdíjas nagyszülő él, az ellenzék által javasolt gazdaságpolitika eredményeképpen havonta 136 134 forint kerülne be a család kasszájába. Az általunk javasolt gazdaságpolitika eredményeképpen egy hónapban ugyanennek a családnak a kasszájába 147 870 forint kerülne. Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a mi gazdaságpolitikánk havonta 11 736, évente pedig 140 832 forinttal jelent többet minden egyes átlagos magyar családnak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Ha egy választás értékét csak és kizárólag anyagi szempontból mérlegelnénk - amit nem tartanék helyesnek, mert egy választás mindig több pusztán gazdasági megfontolásoknál, hiszen az ország jövőjéről szól, elkötelezettségről és felelősségről is beszél, kultúráról és értékekről is szól, de ha mindezt zárójelbe tennénk és csak a májusi választás gazdasági következményeit mérlegelnénk -, akkor azt mondhatnám, hogy egy átlagos család évente 140 832 forintot nyer jövőre azért, mert nem az előző kormányra, hanem a polgári koalíció kormányára szavazott. (Derültség az ellenzék padsoraiban. - Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Ezek után engedjék meg, hogy a kormánykoalíció gazdaságpolitikájának azokat a következményeit vegyem sorba, amelyek egy-egy családtípust érintenek majd a következő esztendőkben. Előre is elnézést kérek önöktől, amiért számokkal fogom majd untatni önöket, de tekintettel arra, hogy a nyilvánosságban a kormány szándékaitól eltérő, semmifajta valós alappal nem rendelkező számok és találgatások látnak rendre napvilágot, egyetlen megoldás van, hogy megpróbálom a lehető legvilágosabban a számok nyelvén is elmondani - ha már ez a vitanap létrejött -, hogy egy-egy magyar család mivel számolhat a következő esztendőben. Nos, tehát három példát szeretnék elmondani.
Egy olyan család, amelyben két átlagkeresettel rendelkező szülő van, két eltartott gyermekről gondoskodnak és egy nyugdíjas nagyszülőről, az 1998-as évhez mérve havonta 29 070 forinttal tudhat többet a kasszájában, mint az idei esztendőben. E család esetében egy évben 348 000 forinttal több folyik be a család költségvetésébe, mint az idei esztendőben. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen, az előbb ismertetett család havonta, amikor a költségvetését majd elkészíti, 147 870 forinttal számolhat.
A második családtípus esetében, amelyet szeretnék önöknek itt most megidézni, úgy számoltunk, hogy két kereső van, átlagkeresettel, három gyermekről gondoskodnak és egy nyugdíjas nagyszülő van. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen család költségvetésébe minden hónapban 156 000 forint érkezik majd. Ha ezt összevetjük az idei esztendővel, akkor azt mondhatom, hogy havonta 23 170 forinttal több lesz a család költségvetése, ami egy évre kivetítve 278 040 forintot jelent.
A harmadik esetben, ha egy olyan családot nézünk 1999-ből, amelyben két kereső van, egy átlagkeresettel rendelkezik, egy pedig az átlag kétszeresével, két gyermeket tartanak el és egy nagyszülő van a családban, ott azzal számolhatnak, hogy havonta 150 890 forint kerül a költségvetésbe. Ha ezt összevetjük az idei, 1998-as esztendővel, akkor azt kell mondanom önöknek, hogy minden hónapban 32 090 forinttal, egy teljes évben pedig 385 000 forinttal több lesz a családi költségvetésben, mint volt az ideiben. (Taps a kormánypártok padsoraiban.
Összességében tehát helyesnek bizonyul az a meggyőződésünk, hogy ha arra az útra lépünk, amikor a család minden tagjának javítani fogjuk az életkörülményeit, helyes, ha támogatjuk a fiatalok tanulási lehetőségét; helyes, ha növeljük a munkahelyek számát; helyes, ha segítünk a gyermekvállalásban. A számok azt mutatják, hogy helyes, ha segítünk az otthonteremtésben, és természetesen helyes, ha gondoskodunk a nyugdíjasokról. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(8.30)
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A kormányprogram hangsúlyosan foglalkozik a nyugdíjasok helyzetével. Azt a célt fogalmazza meg, hogy méltóságteljes idős kort tudjunk teremteni nagyszüleink számára. Ez helyes cél, hiszen ők mindent megtettek - a sokszor nagyon nehéz, pillanatnyi politikai helyzettől függetlenül -, hogy az ország működőképes maradjon. Végezték a munkájukat, tették a dolgukat.
A kormányprogram világosan fogalmaz. Az a kormányprogram, amelyet a parlament jóváhagyott, azt mondja: a nyugdíjak vásárlóerejét a kormány megőrzi. A következő évre nézve ezt nem egyszerűen csak betartjuk, hanem a nyugdíjak vásárlóerejét növelni fogjuk. (Zaj az MSZP padsoraiban.)
Tekintettel arra, hogy ezzel kapcsolatban is a valóságtól eltérő számadatok láttak napvilágot, ismételten elnézést kell kérnem önöktől, hogy számokat fogok mondani. Amennyiben a rádió előtt vagy a tévé képernyőjével szemben nyugdíjasok is helyet foglalnak, és még van idejük, akkor esetleg készítsenek elő papírt és ceruzát, mert szeretném elmondani (Zaj az MSZP padsoraiban.), hogy a következő esztendőben bizonyos tipikus nyugdíjak hogyan alakulnak.
A kormány javaslata szerint - kérem, hogy a tisztelt Ház majd ezt a javaslatot támogassa - az a nyugdíjas, aki 1998-ban 13 700 forintot kapott, '99-ben 17 200 forintot kap majd, ami 25 százalékos emelést jelent. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Az a nyugdíjas, aki 1998-ban 17 000 forintot kapott, jövőre havonta 20 500 forintot kap, ez 20,6 százalékos emelés. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.) Az a nyugdíjas, aki 1998-ban 21 000 forintot kapott, az 1999-ben nyugdíjként havonta 24 500 forintot vehet kézhez, ami 16,7 százalékos emelésnek felel meg. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Most tapsoljatok! - Derültség. - Taps a kormánypártok padsoraiban.) Az a nyugdíjas, aki 24 000 forintot kapott nyugdíjként havonta 1998-ban, 1999-ben 27 500 forintot kap, ami 14,5 százalékos emelésnek felel meg. (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP padsoraiból: Hol a 20 százalék?) Aki pedig 1998-ban 35 000 forintot kapott, az jövőre 38 850 forintot kap majd, ami 11 százalékos emelésnek felel meg, tehát megőrzi a reálértékét. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Most tapsoljatok! - Zaj. - Taps a kormánypártok soraiban.) Sőt, az a nyugdíjas, aki 60 000 forintot kapott havonta, az a következő esztendőben 66 600 forintot kap, ami szintén eléri a 11 százalékos emelés mértékét, vagyis megőrzi a nyugdíj vásárlóerejét. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
Kérem a tisztelt Házat, hogy amikor eljön az idő, és nem egy politikai vitanap keretében cserélünk majd eszmét a jövőre esedékes nyugdíjak mértékéről, hanem döntés lesz, költségvetési döntési helyzet lesz, akkor az itt elmondott kormányjavaslatot szíveskedjenek támogatni.
Ezek után - tisztelt Ház, hölgyeim és uraim - arról a kérdésről is szólnom kell, hogy van egy törvény, amely nem az előbb itt elmondott javaslatok szerinti nyugdíjemelést ír elő. Ezzel kapcsolatban a kormánynak a következő kérdéseket kell megválaszolnia.
Az első kérdés: van-e a kormánynak joga megváltoztatni az előző kormány által alkotott törvényt? Van! Ez egy feles törvény. A mostani kormánynak erre joga van, és a változáshoz szükséges többséggel is rendelkezik.
A második kérdés: indokolt-e, hogy a kormány az itt elmondott, minden korábbitól valóban eltérő módszer szerint emelje a nyugdíjakat? A válaszunk az, hogy igen, indokolt. Azért indokolt, mert a polgári koalíció pártjainak a teljes kormányprogramot kell betartaniuk. Nemcsak a nyugdíjemelésre vonatkozó kormányzati ígéretekkel kell szembesülnünk, hanem minden más ígérettel is - legyen szó fiatalokról, agrárgazdaságról, legyen szó vidékfejlesztésről. (Zaj az MSZP padsoraiban.)
Ezért betartjuk a nyugdíjemelésre vonatkozó kormányzati programot, és betartjuk a család többi tagjának tett ígéretünket is. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Indokolt tehát eltérnünk, mert a kormány - és erre áldásukat adták a választópolgárok döntésükkel - a választási kampány idejében világosan meghirdette, hogy mi családban gondolkodunk. Azt kell mondanom, hogy a nyugdíjasok is támogatják azt a gondolkodásmódot, amelynek kiindulópontja a család. A családnak minden tagja együtt emelkedik, vagy együtt süllyed. Reményeink szerint a következő esztendőkben csak együtt emelkedik. Ha úgy tetszik, a család tagjai együtt sírnak és együtt nevetnek.
A nyugodt polgári élet előfeltétele, hogy mindig az emberi képességekhez mérten legalábbis előre lássuk, mi vár ránk. A mi javaslatunk a családban élők mindegyike számára jelent megoldást, folyamatos és kiszámítható növekedésre számíthatnak a magyar családok.
A szocialisták azt javasolják, hogy a kormánypártok térjenek el a kormányprogramtól, forduljanak el a választási kampány során meghirdetett gazdaságpolitikájuktól, és felejtsék el a kormánypárti képviselők, hogy miért küldtek ide bennünket a polgárok. Fájdalom, ezt nem tehetjük. Köt bennünket az a program, amelyet közösen alkottunk meg a polgárokkal. Köt bennünket az a szerződés, amelynek eredményeképpen megkaptuk az ő bizalmukat.
De, tisztelt képviselőtársaim, önmagában a javaslat is furcsa. Úgy tűnik, hogy az előző kormánypártok köreiben elharapózott egy téves szerepfelfogás. Úgy tűnik, mintha a polgári koalíció kormányán az MSZP választási ígéreteit kérnék számon. Szeretném tájékoztatni az ellenzéki képviselőket, hogy a kormány azonban a Fidesz-Magyar Polgári Pártból, a Független Kisgazdapártból és a Magyar Demokrata Fórumból áll. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Következésképpen nekünk nem a szocialisták választási ígéreteinek kell eleget tennünk (Derültség a kormánypártok, zaj az MSZP padsoraiban.), hanem annak a választási ígéretnek, amelyet mi tettünk.
Nyilvánvaló - tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt Ház -, hogy mást ígért a választási kampány során a Fidesz, a Kisgazdapárt és a Magyar Demokrata Fórum, és mást ígért a Magyar Szocialista Párt. Miután ez a küzdelem eldőlt, úgy gondolom, az ellenzéknek az a feladata, hogy ellenőrizze, teljesül-e a kormányprogram. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem!) Ha a kormányprogram teljesítésében mulasztunk, akkor kérem, emlékeztessenek erre bennünket, figyelmeztessék a kormánypárti képviselőket, de értelmetlen dolog olyat számon kérni rajtunk, aminek teljesítésére a kormány nem vállalkozott, és aminek a végrehajtására a polgárok nem kérték fel. (Zaj az ellenzék padsoraiban.)
Ezért kérem önöket, kérem az ellenzéki képviselőket, hogy segítsék a kormány gazdaságpolitikájának megvalósulását, ne támadják a polgári jövő programját, mert ennek végrehajtására küldtek bennünket ide a magyar választópolgárok. Ne támadják a polgári jövő programját azzal a módszerrel, hogy a családokban való gondolkodás helyett hol ennek, hol annak a csoportnak követelnek teljesíthetetlen többleteket. (Zaj, derültség az ellenzék padsoraiban.)
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mégis, minden békességre való törekvés mellett, hallgatva az ellenzéki pártok, a szocialisták és a szabaddemokraták nyilatkozatait, felvetődik azért néhány kérdés. S ha már politikai vitanap van, akkor ezeknek a kérdéseknek a megfogalmazása talán helyénvaló lesz.
Hadd kérdezzük meg mégis önöket: hol voltak önök, amikor 1994-ben félhavi nyugdíjemelést adtak a nyugdíjasoknak 30 százalékos pénzromlás mellett? (Zaj az MSZP padsoraiban.)
(8.40)
Mégis, hadd kérdezzem meg önöket: hol voltak akkor, amikor a Bokros-csomag a magyar családok többségét a tönk szélére sodorta? Mégis... (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Úgy van!), hol voltak önök, tisztelt hölgyeim és uraim, 1994 és 1998 között, amikor a nyugdíjak vásárlóértéke 13 százalékkal csökkent? Hol voltak önök, tisztelt hölgyeim és uraim, amikor engedték, hogy egyedül a Postabankban 110 milliárd forintnyi hiány keletkezzen? (Taps a kormánypártok soraiban.) Mégis, talán megengedik a kormánypárti képviselőknek, hogy megkérdezzék: hol voltak önök akkor, amikor a mi figyelmeztetéseink ellenére egy felelőtlen, pazarló, család- és nyugdíjellenes négy évet irányítottak ebben az országban? Hol voltak önök akkor, amikor egy olyan, rosszul előkészített nyugdíjreformba vágtak bele, amelynek már most láthatóan a következő esztendőben mintegy 80 milliárd forint lesz a hiánya? Ha megengedik, segítek önöknek a válasz megadásában. (Derültség a kormánypártok soraiban.)
Tisztelt ellenzéki Képviselők! Akkor önök abban a kormányban ültek, amelynek az itt elmondott sajnálatos jelenségek köszönhetők. S ha így volt, és önök SZDSZ-estül, Szocialista Pártostul, szakszervezeti vezetőstül benne ültek ebben a kormányban, mégis, hadd kérdezzem meg, nem érzik-e furcsának, hogy 90 nappal az új kormány megalakulása után éppen bennünket, azokat támadják, akik vissza akarják adni a nyugdíjasoknak, a fiataloknak és a családoknak azt, amit önök kiütöttek a kezükből? Nem érzik ezt mégis furcsának? (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A vita nem arról szól, hogy mennyit szeretnénk emelni a béreken és a nyugdíjakon, hanem arról, hogy mennyit lehet. Szomorúan kell azt mondanom, a előző kormány erejéből arra futotta, hogy a nyugdíjasoktól a pénzt elvegyék, és helyette üres törvénnyel hitegessék őket. Mi nem üres törvényekkel hitegetjük a nyugdíjasokat, hanem valódi nyugdíjat, valódi pénzt, a vásárlóerőt megőrző összeget juttatunk számukra.
Összefoglalóan tehát, ha megengedik, a kormány álláspontját úgy összegezhetem önöknek, hogy a kormány tudatában van annak: a családok megtartó ereje nélkül magunk is, hazánk is sebezhetőbbé, kiszolgáltatottabbá válunk. Ez a meggyőződés vezet bennünket gazdaságpolitikánk megalkotásakor. Sohasem fogunk belenyugodni abba, hogy a gyermekvállalás Magyarországon a családok számára egyúttal a szegénység vállalását is jelentse. Nagyon remélem, hogy Magyarországon ma a családok tudják és érzik, hogy a kormányban őszinte szövetségesre leltek, és azt üzenem, nem az ellenzéki képviselőknek, hanem minden magyar választópolgárnak innen, a magyar Parlament épületéből, hogy a megújuló ellenzéki támadások ellenére is a következő esztendőkben továbbra is számíthatnak a polgári koalíció kormányára.
Köszönöm kitüntető figyelmüket. (Hosszan tartó, nagy taps a kormánypártok oldalán.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
