III. SZÍN.
Hogy vagy, Beaufort? Én kérdem, a király.
Ha a halál vagy, Anglia kincseit
Fogadd s vehetsz rajt’ más ily szigetet,
Élnem ha engedsz s kínt nem érzenem.
Ah! gonosz élet mily tanújele,
Hol ily ijesztő a közel halál!
Beaufort, királyod az, ki szól veled.
A vallatáshoz vigyetek, ha tetszik.
Nem ágyba’ halt-e meg, hol halnia kelle?
Lehet-e bárkit élni kényszerítnem?
Ne gyötörjenek már, vallomást teszek.
Ismét föléledt? Oh szólj, hol vagyon:
Ezer fontot, ha én őt láthatom.
Ni! szeme nincsen, a por megvakítá.
Fésüld le haját. Oh nézd, nézd! mint mered,
Megfogja tőrként lelkem szárnyait.
Adjatok innom! Hozd el, gyógyszerész,
Mit nálad vettem, gyilkos mérgemet.
Oh te, a mennyek örök mozgatója,
E nyomorultra nézz irgalmasan!
Üzd el a sürgő arczátlan Gonoszt,
Ki e bűnösnek lelkit ostromolja!
Mentsd meg szivét a vad kétségbeséstől!
Nézd a halálkin torzvonásit arczán!
Oh ne zavard, hagyd békén halni őt.
Ha ég akarja, béke lelkivel!
Bibornok ur, ha lelki üdvre gondolsz,
Remény jeléül tartsd föl kezedet. –
Meghalt, nem ad jelt. – Légy irgalmas, Isten!
Rut életet tanúsit ily halál.
Oh ne itélj! mind bünösek vagyunk.
Zárd le szemeit, vond össze függönyét,
S mi elmélkedjünk az ő esetéről.
![Arcanum Zeitungen](https://maps-static-cdn.arcanum.com/media/uploads/promo/adt-hu.jpg)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir