Mocsár Gábor (1921–1988) (Munkaközösség)
Mocsár Gábor (1921–1988)
(Munkaközösség)
(Munkaközösség)
Mocsár Gábor első regényei 1956-ban jelentek meg, mindkettő ugyanazon évben: Forró napok és Egy párttitkár feljegyzései címmel. Újságíróként szerzett élményeit dolgozta fel ezekben a művekben, a Szabad Nép munkatársaként járta az országot, s nagy lelkesültséggel üdvözölte az országban tapasztaltakat, a korabeli hangulatot felszínesen ábrázolta, nem érzékelte a készülődő tragédia előjeleit. Megrendítette az 1956-os tragédia, elköltözött Budapestről, Debrecenben lett újságíró. Újra járta a vidéket, megtalálta az őszinte kapcsolatteremtés eszközeit, alaposan megismerte a korszak problémáit, a téesz megszületésének fájdalmas folyamatát sokoldalúan ábrázolta riportjaiban, novelláiban, később regényeiben és szociográfiai írásaiban is. Egy ideig az Alföld című irodalmi folyóiratot szerkesztette, szándéka szerint a valóság minél mélyebb megismerését 1190vállaló írásoknak adott helyet, miközben maga is erre törekedett 1960-ban megjelent Ördögdomb című kisregényében, majd Eltűntek a mezsgyék (1961) című riportkötetében, valamint a szövetkezesítést feldolgozó Nyitott tenyér (1963) című regényében. A valóság megjelenítése kíméletlen őszinteséggel, a drámai történések hiteles megidézésével tárul az olvasók elé, a komor színeket olykor furcsa, humoros anekdoták oldják. Mocsár Gábornak korai műveitől kezdve egyre erősödött a humoros, groteszk elemekhez való vonzódása, a társadalmi problémákat ezek felmutatásával még jobban meg tudta ragadni. A tárgyilagos bemutatás igénye is oly erősen élt benne, hogy szerzőtársával, Taar Ferenccel együtt 1964-ben közzétette a Tanyavilág – bomló világ című szociográfiáját, amely óriási tényanyagot dolgoz fel erről a jellegzetes magyarországi problémáról, annak minden vonatkozását nagy hozzáértéssel, alapossággal elemzik; a hazai szociográfiai irodalom egyik jelentős, példaadó művévé vált ez a kötet problémaérzékenysége, sokoldalú megközelítése, emberábrázolása révén.
1964-ben megjelent Pirostövű nád című elbeszélésgyűjteményének figurái is korabeli magyarországi jellegzetes alakok: téesz-elnökök, a téesz által nyújtott életformához nehezen alkalmazkodó parasztok, faluról elszármazó értelmiségiek a legtöbbször szereplő hősei, mindennapi gondjaikat ábrázolja hitelesen és olvasmányosan az író.
Szatirikus hajlamát, a problémák fonákját is megmutató igényét a hatvanas években megjelent köteteiben realizálta: Pávatoll, Illetlenek (1965) című kisregényeiben, Kerek egymillió, Süli-bógni című 1968-as regényeiben. A legsikeresebben 1971-ben megjelent regényében, a Ki vágta fejbe Hudák elvtársat? című írásában ábrázolta a felgyülemlett visszásságokat, bürokratikus visszaéléseket, kapzsiságot, az egyéni érdek és a hatalom fonák megnyilvánulásait, a mindennapok apróbb-nagyobb bosszúságait. Komikum, humor, szatíra legjobb hagyományait folytatja ebben és más hasonló tárgyú műveiben Mocsár Gábor.
Szülőföldje iránti érdeklődését, majd szellemi szülőhazája, Debrecen iránti elkötelezettségét, ragaszkodását több szociográfiában dolgozta föl, s amikor az új Magyarország felfedezése című sorozat megindult, elsőként vállalkozott egy hatalmas terület bemutatására: a magyar olajbányászatéra. Égő arany című kötete 1970-ben jelent meg, máig érvényesen és színesen, izgalmasan örökítve meg ennek a tárgykörnek tárgyi, gazdasági, emberi vonatkozásait. 1962-ben a Debrecen múltjáról szóló kötetét Szellem és századok címen adta ki, ennek módszereit is felhasználta szociográfiai kötetében. 1967-ben közzétett Nálunk vidéken című kötetében riportok és elbeszélések idézik fel a Debrecen környéki falvak életének változásait.
A történelmi regény műfaja is izgatta Mocsár Gábort, s 1972-ben Gyémántper címen tette közzé a Zichy-gyémántokról szóló, izgalmas regényt, 1980-ban pedig Rákócziról adott ki történelmi regényt A város és a fejedelem címen. A Délibábjaim városa (1981) című debreceni szociográfiája a műfaj legjobb hagyományait folytatja és teljesíti ki.
A világháborúban szerzett élményeit és mozgalmas életének állomásait már a hatvanas évektől kezdve sok elbeszélésben idézte meg, a paraszti világon kívül ezek 1191az önéletrajzi emlékek voltak legfőbb ihletői. Az élményanyagból a nyolcvanas évekre formálódott önéletrajzi regény: Egy közép-európai életrajz címmel, Mocsár Gábor pályájának talán legjelentősebb, legátfogóbb munkája.
Mocsár Gábor kisregényei, novellái, szociográfiái a magyar társadalom, a vidék, a paraszti élet hiteles ábrázolói, munkássága nélkül sokkal kevesebbet tudhatnánk az elmúlt évtizedek égető kérdéseiről, meghatározó folyamatairól, a hétköznapokat alakító személyiségekről és az új életformát vállaló emberekről.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
