Tamás Aladár
Tamás Aladár
A magyar marxista kritika egyik jellegzetes képviselője Tamás Aladár (1899). Kritikusi pályáját az általa szerkesztett 100%-ban kezdte. Érzékenyen figyel fel rá, hogy a történelem új, társadalmilag felelős irodalmat követel Magyarországon is (Új valóság – régi irodalom); kemény elvi küzdelmet folytat a kispolgári ideológiát hordozó csoportok ellen; érdekes cikkekben ismerteti a szovjet irodalom műveit. Mint a kor marxista irodalomkritikusai általában, ő is hivatásának érzi, hogy a munkásmozgalom, a munkáskultúrmozgalom s az elmélet sok kérdésével foglalkozzék. Bírálatait alapos elemzőmunka, a marxista szempontok következetes érvényesítésének igénye s olykor – a kor légköréből és a munkásmozgalom politikájából magyarázható – túlzott türelmetlenség, élesség jellemzi.
102Kritikai munkásságának második szakasza emigrációs éveire esik. A párizsi Üzenetben, a moszkvai Új Hangban, majd később az általa szerkesztett mexikói Szabad Magyarságban nagyszámú cikkben, vitairatban, tanulmányban elemzi az itthoni irodalmi folyóiratokat; az irodalomban is érvényesülő népfrontpolitikának megfelelően megdöbbenve, de baráti figyelmeztetéssel ír a tévedő Veres Péterről és Illyés Gyuláról; aggodalommal figyeli a nehéz helyzetben ismét tornyaikba zárkózó polgári humanistákat s a zsidóságába húzódó Zsolt Bélát. Azok az Új Hang-beli cikkei pedig, amelyek a háború felé rohanó világot idézik fel, valóságos Párizsi Naplóvá állnak össze.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
