Hatása a felszabadulás után
Hatása a felszabadulás után
Lukács György szerepe és jelentősége a magyar irodalom egésze számára a felszabadulás után jelentősen megnőtt. Széles, főként értelmiségi rétegek az ő magyar nyelven újra kiadott műveinek egész sorából ismerkedhettek meg a marxizmusnak a kulturális művészeti életre, a művészet társadalmi szerepére vonatkozó nézeteivel, de igen sokban magával a marxizmussal, legalábbis annak legfőbb politikai, ideológiai igazságaival. Ha hangsúlyozzuk és elismerjük Lukács György 1945 utáni kétségtelenül nagy és jelentős szerepét, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a művei és személye iránt megnyilatkozó érdeklődés a sajátos történelmi helyzetben a marxista–leninista világnézet képviselőjének szólt: műveinek nagy hatása elsősorban a bennük foglalt eszmék igazság erején alapult, s hogy olvasóinak tekintélyes hányada számára a reveláló újszerűség erejével hatott. Lukács György személyes tekintélyéhez az is hozzájárult, hogy szinte egész addigi életműve néhány esztendő leforgása alatt egyszerre vált a hazai szellemi élet közkincsévé, s a maga sokoldalúsága mellett is nagyjából egységes koncepciójával volt képes hatni. Kétségtelen, hogy műve, személyes hatása, ezen belül egyetemi, pedagógiai tevékenysége ezeknek a sajátos történelmi feltételeknek révén tett szert megkülönböztetett helyzeti energiára. Az is bizonyos, hogy e tényezők egyszersmind helytelen, revizionista jellegű nézeteinek terjedését és viszonylagos konzerválódását is elősegítették. Különös jelentőségre tett szert a még 1945-ben megjelent Írástudók felelőssége című kötete, amelyben 1939–41 közt írt, a magyar ideológiai-politikai életre viszonylag közvetlenül reagáló cikkeit gyűjtötte össze. Ezek konkrét aktualitásukból látszólag vesztettek, mert a Szovjetunió elleni fasiszta támadás és Horthyéknak a rablóháborúhoz való csatlakozása előtt születtek – márpedig ezt követően a magyar ellenzéki ideológiai élet sokban módosult. Időszerűségüket, intenzív hatásukat azonban változatlanul biztosította, hogy a születő demokráciának ideológiailag és politikailag is le kellett küzdenie a népi – urbánus ellentétet, harcolnia kellett a népi ideológia romantikus utópiáival, nacionalizmusával éppúgy, mint a hazai polgári ellenzék liberális illúzióival – az irodalom terén Babits költészetének és ars poeticájának kritikátlan felmagasztalásával. E cikkek időszerűségének másik biztosítéka Lukácsnak abban a módszerében rejlett, hogy a túlnyomórészt alkalmi, polemikus kérdéseket is a magyar társadalmi-történelmi fejlődés egészébe ágyazta, nemzetközi összefüggésekbe helyezte, s ezzel tudatosította, hogy a magyar szellemi élet ideológiai félszegségei, torz utópiái, sokban tragikus megoszlása hogyan függtek össze a polgári fejlődés megkésettségével, a 67-es kiegyezéssel, a földkérdés megoldatlanságával. A társadalmi-történelmi összefüggések alapján olyan úgynevezett magyar "sorskérdésekké" misztifikált problémák reális magyarázatát adta (az irodalom szerepe a magyar nemzeti 133fejlődésben, a bukott forradalmak sorsa, főváros és vidék, falu és város viszonya, a demokratikus politikai törekvések szétforgácsoltsága stb.), amelyekkel az uralkodó osztályok reakciós politikája visszaélt, s amelyek a progresszív ideológiai-politikai törekvésekre is koloncként nehezedtek, s ideológiai akadályai voltak a felszabadulás után az új demokrácia kiépítésének. Mindezzel egy, a magyar értelmiség nagy hányada számára új marxista nemzetszemléletet sugallt; a forradalmakat, mindenekelőtt 1918–19-et, az irodalomban Petőfit, Adyt centrumba állítva új történelemtudatot propagált, s ennek alapján az írástudóktól 45 után a demokrácia megteremtése érdekében változatlanul aktuális nézetrevideálást és felelősségvállalást követelt.
A különösen politikai-ideológiai érdekű Írástudók felelőssége mellett Lukács György más ez időben magyarul megjelent művei (elsősorban A realizmus problémái, A történelmi regény, A polgári filozófia válsága) a magyar irodalmi és nemcsak irodalmi köztudatban elültették a marxizmusnak az irodalom és művészetek társadalmi szerepéről, valamint a realizmusról vallott legfontosabb nézeteit. E művek legáltalánosabb, körülményeink közt leglényegesebb hatása abban állt, hogy eloszlatták a marxista esztétikát vulgarizált változataiban "ismerő" széles értelmiségi rétegek előítéleteit, hogy hitelesen bizonyították az irodalom és művészetek társadalmi-történelmi meghatározottságát, felépítmény-jellegét, ugyanakkor aktív társadalmi szerepét; bevitték a köztudatba a tartalom elsődlegességének, az irodalom, a művészetek objektivitásának elvét, megismertettek a marxista ismeretelmélet esztétikai alkalmazásából következő legalapvetőbb következtetésekkel, főként a művészetek ábrázoló szerepét és realizmusát illetően. Másrészt gazdag, sokoldalú elemzéssel leplezték le a hanyatló polgárság egész ideológiai arculatát, eszmei, etikai, esztétikai dekadenciáját.
Lukács György összetett, a társadalmi-történelmi összefüggéseket és ideológia-, főként filozófiatörténeti szempontokat szem előtt tartó módszere műveit egyben a marxizmus–leninizmus terjesztőivé tette. Főként a marxizmusban tájékozatlan, olykor a klasszikusok iránt sem érdeklődő, azokat közvetlenül nem ismerő értelmiségi rétegeket megismertette a dialektikus materializmussal, s színvonalasan és meggyőző erővel bizonyította bonyolult kérdések megvilágítása kapcsán is annak eredményes alkalmazhatóságát. Mindezzel művei összetett, jelentős szerepet játszottak a magyar szellemi élet marxista átformálásában: termékeny vitákat provokáltak, irodalmunkat, művészetünket pedig a realizmus irányába orientálták. Műveinek nem lebecsülendő hatása volt a fiatal, sokszor vulgarizálásra hajló marxista értelmiségre, amely Lukács György dialektikus elemzéseiből maradandó tanulságokra tett szert.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
