33. A MAGYAR DRÁMA ÚTJA (OSVÁTH BÉLA) | A magyar irodalom története

33. A MAGYAR DRÁMA ÚTJA
(OSVÁTH BÉLA)

A század első évtizedeiben a magyar színészet jórészt érintetlen maradt attól a forradalomtól, amelyet Ady és Móricz, Bartók és Kodály neve fémjelzett az irodalomban és a zenében. De még a színpadjainkon eluralkodott, politikai felfogásában és ízlésében felemás liberális színműirodalom is hordozott magában valamit a korszak progressziós törekvéseiből. Az ellenforradalom felülkerekedése azonban megtörte a demokratikus fejlődés lehetőségét s színészetünket és drámairodalmunkat provinciális és konzervatív irányba terelte. A magyar társadalom meg nem oldott kérdése, az elvetélt polgári és az eltiport szocialista forradalom, valamint Trianon a művészet egyetlen ágában sem hatott olyan bénítóan, mint a színművészetben és a drámairodalomban.

Színházi viszonyok – Közönség Áramlatok és irányzatok A konzervatív drámairodalom Herczeg Ferenc Csathó Kálmán Zilahy Lajos A polgári drámairodalom Molnár Ferenc Heltai Jenő Hunyady Sándor Molnár epigonok A "harmadik nemzedék" Remenyik Zsigmond Márai Sándor Illés Endre Móricz Zsigmond drámái A "népi" írók drámái Németh László dramaturgiája Tamási Áron Kodolányi János Darvas József Hubay Miklós A szocialista dráma – emigrációban Háy Gyula Gergely Sándor Irodalom

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir