Színházi viszonyok – Közönség
Színházi viszonyok – Közönség
Az ellenforradalmi korszakban a gazdasági és politikai hatalom a nagybirtok és a nagytőke kezében van, de a végrehajtóhatalmat a tisztviselőkből, katonatisztekből álló réteg gyakorolja, amely a trianoni területcsökkentés miatt egészségtelenül felduzzadt. A "nemzeti közvéleményt" – hátvédben igen széles kispolgársággal – ők képviselik. A zsidó származású polgársággal együtt ez az osztály adja a színházak közönségének túlnyomó többségét. A műsort, a művészi színvonalat az ő világnézetük és ízlésük befolyásolja.
A korszak nem kedvezett a nagy rendezői egyéniségeknek, akik a megelőző évtizedektől eltérő, egész színjátszásunkat befolyásoló modern előadásokat, új stílust és szemléletet teremtettek volna. A minden újítástól rettegő Horthy-reakció a színházban is gyanúsnak talált minden új törekvést, de nem serkentette a rendezői kísérleteket a nagy és kispolgári közönség elmaradott ízlése s az üzleti vállalkozó-igazgatók kasszaraportra figyelő színházpolitikája sem. Ebben a helyzetben Pünkösti Andor tiszteletreméltó vállalkozása: a Madách Színház, vagy a mártírhalált halt Horváth Árpád rendezői kísérletei csak tragikusan végződő közjátékok lehettek. Nem kapott kellő akusztikát a Szegedi Fiatalok s Hont Ferenc baloldali színházi kezdeményezése sem. Hevesi Sándor is igazságtalan támadásoktól sértetten, a harcokba belefáradva válik meg a Nemzeti Színháztól. A kedvező lehetőségek között fellépő 816Németh Antal bizonyos érdeklődést mutatott a modern törekvések iránt, de éppen az ő példája bizonyítja, hogy ha a modern formai megoldások nem járnak az igazi korszerű eszmék kifejezésének igényével, ez a modernség eklektikussá válik.
A kor magyar színpadán a legköznapibb, az eredeti esztétikai tartalmától megfosztott naturalizmus dívik, s rendezőnek és díszlettervezőnek legfőbb gondja, hogy a színpadra valódi erdőt, valódi hálószobát s a kandallóba valódi tüzet varázsoljon. A közönség sznob rétegei előtt a Vígszínház jelentette a modern színházat. Pedig az úgynevezett vígszínházi stílus ekkor már túlhaladott, a természetes beszédet utánzó társalgási modor valójában az élet felszínes kifejezését szolgálta.
Színházaink technikai berendezése is elmaradott. A Nemzeti Színház például 1929-ben kapott forgószínpadot, amikor Európa színházaiban a forgószínpadtechnikát már többnyire mellőzik. Világítási effektusaink elavultak, a képszerű színpadi ábrázolás elve és gyakorlata uralkodik.
Míg a század első évtizedéig színészetünk lépést tartott a világ drámairodalmával, az első világháború után nem követi a dráma nagy vonulatait, majdnem teljesen válasz nélkül hagyja a modern színház új nagy kérdéseit. Az ellenforradalom első éveiben a konzervatív szellemű Színművészeti Tanács megakadályozza a Nemzeti Színház tervszerű, akár csak viszonylag is haladó műsorának kialakulását. A helyzeten csak a Bethlen-féle konszolidáció jelképeként igazgatóvá kinevezett Hevesi Sándor tud némileg változtatni, aki – míg egyáltalán módja van rá – haladó liberális műsorpolitikát folytat. Utóda, Németh Antal határozott világnézeti elgondolás nélkül válogatott a darabok között, számára a teátrális problémák újszerű megoldása fontosabb volt a mondanivalónál. De tagadhatatlan, hogy hosszú idő után ő volt az első igazgató, aki szívügyének tekintette az új magyar drámaírók művészetének kibontakoztatását. Azon azonban ő sem tudott változtatni, hogy a magyar műsort Herczeg Ferenc, Bókay János, Harsányi Zsolt jellemezte.
A magánszínházak műsorpolitikája kockázatmentességre törekszik s tudomásul veszi, hogy a közönség "már nem élethitet, hanem szórakozást, látványosságot, narkózist vagy idegkorbácsot keres a színházban" (Horváth Árpád). Ilyen körülmények között a színészet új irányzataival először nem nagy tőkével vagy állami költségvetéssel dolgozó színházak keresnek kapcsolatot, hanem az alkalmi társulások, vállalkozások. O'Neill Szőrös majomját is az Új Színház mutatta be s csak a siker után vállalkozott a Vígszínház a Különös közjátékra. Georg Kaiser Tűzvész az operában című drámáját Forgács Rózsi Kamaraszínháza játszotta, s csak a kísérleti jellegű baloldali színházak vállalkozhattak az olyan bemutatókra, mint Katajev A kör négyszögesítése (Új Színház), Majakovszkij Kék zubbonyosok (Új Föld együttes) című darabjáéra.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
