Zabor, Zabla, Zabola | Száz Magyar Falu

Zabor, Zabla, Zabola

A falu és vidéke ősidőktől folyamatosan lakott. A belterületen végzett régészeti ásatások felszínre hozták a csiszoltkő-korszak, a vas-, majd a bronzkorszak tárgyi emlékeit. A római légiók 271-től ezt a vidéket is feladták, csakhamar különböző népek felvonulási területévé vált. A helyi lakosság hosszabb-rövidebb ideig gótok, hunok, gepidák, avarok és szlávok fennhatósága alá került. Erdély délkeleti szegletében az avarokkal együtt érkező szlávok folyamatos jelenléte a VI. századtól a IX–X. századig jól kimutatható az Olt és a Fekete-ügy völgyében feltárt régészeti leletekkel, valamint Háromszék számos településének szláv eredetű nevével. Zabola neve is szláv eredetű: za előtagjának az ősszlávban ’valami mögött’, míg a boljá-nak ’vizes, mocsaras hely’ jelentése lehetett. Kezdetben a Fekete-ügy bal oldali mellékvizét jelölhette, s csak később a patak mellett emelt települést is.

Más feltevések szerint a helység neve a Zabla személynévből keletkezett. A román Zăbala a magyar Zabola helységnévből származik. Johannes Tröster 1666-ban Erdélyről készített német nyelvű könyvében Zebelként említi a falut. Benkő József a XVIII. század közepén keletkezett, Transsilvania Specialis című munkájában úgy véli, hogy Zabola a középkori Magyar Királyság keleti határszélein garázdálkodó tolvajok megzabolázására épített várról kapta a nevét.

Az ezt az eredetet elmesélő mondát Finta István pávai papköltő a XIX. század közepén verses krónikában örökítette meg. A Háromszéket Moldvától elválasztó Keleti-Kárpátokban hajdan rablók fosztogatták és rémítgették az embereket. Zabor alrabonbán és délceg fia megelégelték a zsiványok tetteit, és egy-egy csapat élén ellenük indultak, de azok merészen szembeszálltak a megzabolázásukra törő székelyekkel. A sziklaerődöt hőseiesen védő rablóvezér lánya, Zaina a véres csata végén párviadalra hívta a bán daliás fiát. Az ifjú Zabor azonban megszerette a szépséges lányt, s ott helyben megkérte a bátor hajadon kezét.

Finta István strófái szerint az események így végződtek: Idő, idő haladt, épp úgy mint ma, / S a haditanácsnak felépüle vára. / Bástyák s lőrésekkel jól fel volt készítve, / S egy vízárok vette az egészet körbe. // Innen indultak ki a háromszékiek, / Hogy nyakát szegjék a féktelen életnek, / Amely, mint lángözön a vihar szárnyain, / Egyre ölt, dühöngött a rend emberein. // De hős Zabor kardja és a bölcs Zaina / Lassankint a békét helyreállította. / Idejöttek sokan a vár szárnya alá, / Hol többé magát egy rabló sem mutatá. // És a várat a nép „Zabolá"-nak hívta, / Mert zabola volt ez minden rendhagyóra. / Több ezerre nőtt meg az itt lakók száma, / A szép falut ma is úgy hívják: Zabola. // Ha már tudakozod: mi lett a várból ma? / A helyére épült „istennek temploma”. / Hol egykor a békét nyíl és kard hirdette, / Most az Úr háza int mennyei békére! // Békén áll a templom, torony és iskola. / Így alakít s mivel a kor kívánalma. / Kisebb vár körzi ezt, tovább a vakárok, / Jelzik: hogy itt volt a zabolázó várlak.

A XIX. század közepén Orbán Balázs jegyzett fel egy olyan nép ajkán élő mondát, amely három falu: Bodola, Ozsdola és Zabola nevének eredetét magyarázza. A régiek szerint, amikor a székelyek ősei megtelepedtek Háromszéken, egy apának három fia volt. Bod, Osd és Zab, akik egyszer kiröppentek atyjuk otthonából, és mindegyikük különálló ólat, azaz házat épített. A monda szerint Zab ólja, vagyis szállása körül alakult ki aztán a mai Zabola település.

A község voltaképpen a Keleti-Kárpátok déli részét alkotó Berecki-havasok nyugati lábainál fekszik, ennek központi gerince az 1777 méter magas Lakóca és az 1605 méteres Zernyehavas, amelyek a Baszka, a Gelence és a Kovászna patak vize által tagolt ezer–ezernégyszáz méter magas hegyvonulatokban folytatódnak. A hegyek a földtörténeti középkorban (mezozoikumban) és az óharmadkorban (paleogénban) emelkedtek ki. A helység a tengerszinthez számítva 571 méter magasan a Berecki-havasok és az alacsonyabban fekvő Kézdivásárhelyi-medence, az egykori kézdi szék találkozásánál települt.

A földtörténeti harmadkorban a tenger ezt a medencét is elöntötte, ahová fokozatosan agyagból, márgákból, kavicsból és homokból álló puha képződmények, majd a pleisztocén és holocén korszakban újabb üledékek rakódtak le. A zabolai gazdák évszázadok óta ezt a sekélyes területet művelik, amelynek síkjából csak az 567 méter magas Tatár-halom emelkedik ki. A község kaszáló rétje a falu nyugati határán, a Fekete-ügy folyó lapályán, 536 méteren található.

Zabola az eocén kárpáti fliss és pleisztocén övezet találkozásánál fekszik. Hegyei elsősorban homokkőből és különböző agyagpalákból épülnek fel. A falu határán halad át a Bálványosfürdőt Petőfalván át Kovásznával összekötő vulkanikus törésvonal, emiatt sok helyen széndioxid, kénhidrogén, valamint többféle ásványvíz tör a felszínre.

A névadó Zabola számos patak: a Hegymege, a Gyepü, a Bakara, az Orbai és a Pávai vizét gyűjti össze. Hajdanán vízimalmokat, a XX. század első felében még kilenc úgynevezett lisztelő malmot, valamint fűrészüzemeket működtetett. A Mikes család a XIX. század elején kastélyának parkjában 1,2 hektárnyi területen mesterséges halastavat létesített.

A település zord éghajlatát alapvetően befolyásolta természeti környezete. A Kézdivásárhelyi-medencében a mérsékelt kontinentális klíma gyakran szélsőséges változatban jelentkezik. A Kárpát-kanyarban fekvő Zabolán rendszerint hosszú és havas a tél. A magas hegyekben a vastag hótakaró hirtelen olvad el, ezért kora tavasszal a megáradt patakok rövid időre általában kilépnek medrükből. A Fekete-ügy a XX. század második feléig ekkor öntötte el a lapályán található, Rét nevű kaszálót. A Nemerének nevezett hideg szél miatt, amely lényegében a szibériai anticiklon tartozéka, a vidék éghajlata szeszélyes.

A havas telek idején a hiunak nevezett padláson keményre fagyasztja a füstölt kolbászt és a szalonnát, s gyakran egészen a házak ereszéig növekvő hóbuckákkal és torlaszokkal akadályozza a közlekedést. Nyáron viszont a keletről érkező hideg és a nedvesebb óceáni légáramlat találkozása okoz meglepetéseket. Zabolán is megfigyelhetők a Kárpátok közti medencékre jellemző hőmérsékleti fordulatok.

Télen gyakori, hogy hideg és ködös levegő szorul be a Kézdivásárhelyi-medencébe, a magasabb hegyek gerincei viszont napsugárban úsznak, és kiválóan alkalmasak síelésre. A zabolai iskolások és fiatalok rendszerint a Nyírkertnek nevezett hegyoldalon szánkóznak és síelnek, a közelben található tó jegén korcsolyáznak.

Telenként a völgyben fekvő Zabolán csak rövid ideig, a déli órákban süt fel a nap, emiatt a hőmérséklet alacsony. A falu évi középhőmérséklete rendszerint kettő–hét Celsius-fok között váltakozik. A vidék és a település csapadékát elsősorban a Szibéria felől érkező, esőben vagy hóban szegény Nemere, aztán a melegebb és nedvesebb atlanti, végül a szárazabb és melegebb mediterrán levegőtömbök határozzák meg.

Az évi csapadékmennyiség ötszáz–ezerszáz milliméter között ingadozik. Zabolán is megfigyelhető, hogy a csapadékban gazdag (kilencszáz milliméter) és aszályos évek (háromszázötven milliméter) szinte szabályosan váltják egymást. A falu feletti Lakóca-csúcson meteorológiai állomás működik, mely a Keleti-Kárpátok gerincén hátizsákkal túrázók kedvelt úti célja.

A Zabola fölött magasodó erdők állatvilága igen változatos. A barnamedve és a farkas elsősorban a havason legelésző nyájakat tizedeli. A mackók elejtése mindig arisztokrata kedvtelésnek számított, gróf Mikes Ármin vendégeként megfordult itt például Horthy Miklós, Magyarország kormányzója is. Az 1970–1980-as években Nicolae Ceaus¸escu román diktátor vadászatai számára a falu felső végénél táplálták rendszeresen lóhússal a medvéket. A vaddisznók, az őzek, a szarvasok inkább az alacsonyabban fekvő, a községhez közelebb eső lombhullató erdőkben élnek. A második világháborút követő évtizedekben a mezőgazdaság gépesítése, illetve a termőföldek vegyszerezése következtében megcsappant a nyulak és a rókák száma. A sűrű erdőkben régebben számos hiúz, nyest, vadmacska és borz tanyázott, a hegyi patakok forrásánál a XX. század elejéig még hódok is. Hajdanán a falu közelének madárvilága is gazdagabb volt, az erdőkben kőszáli vagy szirti sas, különböző sólymok, siketfajd, császármadár élt.

Az 1970-es években a Hegymege-patak viszonylag érintetlen erdőkkel övezett völgyében – melyet a falubeliek Csipkésnek neveznek – Kónya Endre helybéli testnevelő tanár szorgalmazására Kovászna megye tanfelügyelősége ötven férőhelyes üdülőtelepet létesített. A faházakban erdélyi és külföldi iskolások számára nyaranta különböző táborokat szerveznek. A Csipkés gyalogos túrázók kedvelt kiindulópontja is a Zernyén át a Lakóca és a Gór-havas felé vezető útvonalhoz. Sokan innen keresik fel a közeli települések emlékhelyeit és műemlékeit.

A szomszédos falu, Páva napjainkra összenőtt Zabolával, valójában már a második világháború után közigazgatásilag a községünkhöz csatolták. Szabad és büszke székely lakosai előbb a magyar királyi, majd az erdélyi fejedelmi udvarnak tenyésztettek sólymokat. Egy 1635. évi összeírás szerint a településen tizenhét solymárcsalád lakott. Hajdan várfallal övezett és tetszetős kaputoronnyal megerősített református templomának félköríves szentélye román kori. Falán az egyik híres solymárfamília, a Marti család címeres sírköve látható. A faluból származik Pávai Vajna Elek (1820–1874) jeles utazó, paleontológus és Pávai Vajna Ferenc (1886– 1964) neves magyar geológus. A községben a székely népi építészet számos régi, értékes emléke napjainkig fennmaradt. A Miskóczi család látványos XVIII. századi faragott székely kapuja ma a csernátoni tájmúzeumban tekinthető meg.

Közigazgatásilag településünkhöz, Zabolához tartozik 1968-tól három különálló, szomszédos falu: Székelytamásfalva, Szörcse és Székelypetőfalva. A községünk központjától nyugatra elterülő Székelytamásfalva nevezetes épülete a Thúry család 1810 és 1820 között emelt udvarháza, amely ma Háromszék talán legszebb empire stílusú műemléke. Székelytamásfalvától nyugat felé három kilométerre fekszik Szörcse. A határában folyó Fekete-ügy egyik holtágában halastavat alakítottak ki, amely napjainkban a vidék kedvelt horgász- és kirándulóhelye. Zabolától északnyugatra található Székelypetőfalva. Külterületén a régészek egy XII. századi magyar temetőt tártak fel. A kisközség lakosai hajdan a zabolai Mikes család jobbágyai voltak. 1823-ban emelt új templomába egy középkori kápolna szentélyét is beépítették. Az úrháza 1762-ben festett oltárképe Assisi Szent Ferencet, a templom védőszentjét ábrázolja. Az apró falu szélén találjuk a XIX. század végén rusztikus stílusúra kiépített hideg ásványvizes forrást, a Fortyogót, valamint a borvízkutat, amelyek igen elhanyagoltak.

Zabolától északra, két kilométerre fekszik Haraly, az egyik szomszéd: a háromszéki, napjainkban kádármestereiről és gyümölcstermesztéséről híres apró magyar település. A helyi hagyomány szerint itt, a Barátok elnevezésű hegyoldalban hajdanán „veres barátok” kolostora állt. Harangtornya magányosan a helység központjában magaslik. Falun kívül fekvő mai templomát Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték. Az elmúlt századok földrengései folyamán előkerült leletek azt tanúsítják, hogy már az Árpád-korban, a XI–XII. században kápolna állhatott itt. A templom északi falában freskók nyomaira bukkantak, keleti oldala a gótika jegyében épülhetett, nyugati traktusát feltehetően a XVIII. században toldották a korábbi falakhoz.

Haralytól két kilométerre északra fekszik Gelence. A népes település ősi római katolikus, Szent Imre tiszteletére felszentelt templomában csodálatos falfestmények maradtak fenn. Az egyik a hajdani Szolnok-Doboka vármegyei Kerlés hegyénél (Cser-halom) 1068-ban lezajlott ütközetet ábrázolja, amikor a Salamon király, valamint Géza és László herceg (későbbi Szent László királyunk) vezette magyar sereg szétverte az országba betört s zsákmánnyal visszavonuló besenyő csapatokat. A kerlési csatához fűződik László herceg párviadala a leányrabló kun vitézzel, amelyet a templomban hat képsorban örökített meg a XIV. században a falfestmény készítője.

Zabolától hat kilométerre, déli irányban található Kovászna, az egykori Orbai-szék vásáros központja, amely gyógyhatású borvizei, mofettái és fürdői révén vált világhírű üdülőteleppé. Szomszédságában fekszik Kőrös község, ahonnan Csoma Sándor indult a magyarság őshazáját megkeresni. A régebben szitáiról, napjainkban elsősorban forgácsból készített kalapjairól nevezetes, ma Csomakőrösnek nevezett helységből egy ugrás Zágon, Mikes Kelemen szülőfaluja. A székelyföldi viszonylatban népes községben találjuk a Törökországi levelek írójának emlékére berendezett Szentkereszthy-udvarházat. A szülőház alapfalait emlékkő jelzi. A Mikes család hajdani kertjében még állnak azok a tölgyek, amelyek a helyi néphagyomány szerint látták a kisgyermekként alattuk játszadozó Mikes Kelement.