Z. | Régi magyar szólások és közmondások

Zabálni.
(Mohón enni, torkoskodni.)

Zabba mennek a lovak.
(Ezzel ébresztik föl azt, ki társaságban elszenderült.)

Zab kenyér is jó annak, ki hozzá szokott.
(Minden attól függ, hogyan szokott az ember.)

Zabla nélkül a ló sohasem leszen jó.
(Kis-Viczay.)

Zabolátlan lovat nehéz megtartani.

Zabola, fék, ostor, – délczeg lovat megtör.

253Zabot hegyez.

Zabszalma nélkül nem beszélhetni vele.

Zala hala, Zala rákja, Zala szép asszonya.
(Minden nevezetesebb dologról szokás mondani.)

Zavarosban halász.
(Fölhasználja az alkalmat, melyet magamagának szerzett.)

Zavaros, mint a megfordult bor.

Zavaros, mint a moslék.

Zálogban van az asztaluk.
(Szeged vidéki.)

Zápfogra is kevés.

Zápor hamar mulik.

Záratlan kapu a gyermek szája.
(Baróti Sz. D.)

Zátonyra kerül.

Zászlót emel magának.
(Dicséri magát.)

Zegernyés időben, zákányos uton, lerifranczolt lóval hej! bajos utazni.
(Zegernyés = zivataros; zákányos = nyálkás; rifanczolt = elcsigázott.)

Zinár ember.

Zokon esett.

Zöld ágra jutott.
(Fölvitte az Isten a dolgát.)

Zöld disznóról mesté mondok.

Zöld hasu takács.

Zöld lovat, okos oláhot és kedves anyóst bajos találni.

Zöldeket beszél.
(Igy is: zöldet-kéket össze fecseg; zöldet mond, vadat szól.)

Zörög, mint a nyárfalevél.

Zörög, mint a macska az üres katlanban.

Zörög, mint a törött fazék.
(Rezes hangu embert jelent.)

Zörgő dió, mogyoró, siró gyermeknek való.
(Székely.)

Zugprókátor mindenütt lyukat keres.

Zuzája van, nem szive.

Zürzavar megszomoritja a kövér jószágot.
(T. i. megkevesbiti.)

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!