5. A Szentgyörgyi-Baziniak szabolcsmegyei ága.
5. A Szentgyörgyi-Baziniak szabolcsmegyei ága.
Ismeretes, hogy a Szentgyörgyi és Bazini család első kimutatható ősének, Tamásnak, legkorábbi birtokai a szatmármegyei Fentős és Kékes voltak és hogy Tamásnak két fia volt Sebes és Sándor. E két fiuról csak azt tudtuk, hogy 1216-ban királyi pohárnokmesterek, pedig Tamás fiainak korábbi pályafutását is meg lehet némileg rajzolni, mi által az árpádkori archontologia megint egy lépéssel haladhat előre. Sebes t. i: 1214-ben Krasznamegye főispánja, mi abban találja bizonyitékát, hogy mellette fivére, Sándor Abaujvármegye főispánja.* Sándor azelőtt, 1209- és 1213-ban Somogy-, 1213-tól 1214-ig Abauj vármegye föispánja.* 1216-tól 1217-ig pohárnokmester; 1233-ban II. András országnagyjai sorában szerepel, a nélkül, hogy az illető forrás az általa viselt tisztséget megnevezné; kétséget nem szenved, hogy Andrásnak 1234- és 1235-ben előforduló pohárnokmesterével és a szintén még András alatt 1235-ben működő Sándor nevű lovászmesterrel azonos.
Fejér, III/I. k. 163. 1. Sebes itt «comes Crasouien» a mi esetleg «krassói» főispánnak is vehető. Miután azonban nem igen hihető, hogy a két fivér két egymástól oly roppant távolságban fekvő megyében, mint Abaujvár és Krassó, müködött volna, hajlandóbbak vagyunk elfogadni, hogy «Crasouien» Fejérnél csak a Kraszna ferditése.
Fejér, III/I. k. 163. I. VII/I. k. 202. 1. (év nélkül). Wenzel, I. k. 133. 1. (tévesen 1214.) VI. k. 360., 368. 1. XI. 94., 102., 118. 1.
I. Sándornak, kinek halálozási évét nem ismerjük, három fia volt: I. Kozma, Achilles és egy névleg ismeretlen, ki 1241-ben a tatárok ellen a Sajónál vivott csatában elesett. Tudjuk, hogy az 1216-ban véghezment osztálynál Sándor a szatmármegyei fentősi és kékesi részeket választotta magának és hogy ezeken kivül Pozsonymegyében is részint királyi adományozás, részint vétel utján szerzett birtokai voltak;* igy tehát egészen természetes dolog, hogy fiai, nevezetesen Kozma és Achilles a szatmárvidéki uradalmakat örökölték és azokat lehetőleg gyarapitani iparkodtak. Ennek hatalmas bizonyitékát képezi István társkirálynak 1266-ban kiállitott okirata, mely a következőt tartalmazza: Kázmér, az ifjabb király jegyzője arra kéri urát, hogy bizonyos Ékes Joakim szabolcsi várjobbágynak magvaszakadtán a koronára szállt, Szabolcsmegyében a Tisza mentén fekvő (névleg meg nem jelölt) birtokot adja neki. E birtokot azonban a tatárok kivonulása után Sándor fiai: Kozma és Achilles István király tudta és beleegyezése nélkül magukhoz ragadták. István teljesiti Kázmér kérelmét és a jegyzőt ellentmondás nélkül be is igtatják. Sándor fia Kozma akkor még él, Achilles helyett azonban már csak fia Tamás szerepel, kiket a király figyelmeztet, hogy e birtok tulajdonjogára vonatkozó esetleges okirataikat hamisitványoknak fogja nyilvánitani. Ezt István 1271-ben, IV. László 1272-ben megerősiti.*
Fejér, III/I. k. 176. 1. Wenzel, XI. k. 231. 1.
Wenzel, VIII. 1. 146., 147., 337. 1. IX. k. 3. 1.
Achilles fia Tamásnak nemcsak családtörténeti, hanem országos szerep is jutott. Hol tartózkodott és mit müvelt 1266-tól 1273-ig, nem tudjuk, de 1273-ban már kitünő hadfinak bizonyul. Cseh Ottokár és IV. László között 1273 nyarán ujra kitört a háboru; a két ellenséges tábort csak a Morva folyó választotta el egymástól; Marchegg táján összeütköztek és ez alkalommal tüntette ki magát Tamásunk, miután a pozsonyi várjobbágyok élén sikerült neki az ellenséget szétugrasztani. Midőn Ottokár ujabb csapások után az erős Laa várba zárkózott és a vár falai előtt az ellenségek ujra összecsaptak, Tamásunk 77parancsnoksága alatt Magyar nb. Olgyai Farkas, csallóközi várjobbágy tüntette ki magát.* Harmadszor 1273-ban találkozunk Tamással, midőn Detrekő vára előtt fennebbi Olgyai Farkas fivére Péter harcz közben sulyosan megsebesül, miből következik, hogy Tamás e hadjárat minden egyes mozzanatában tevékeny részt vett, mert Tolvaji (a mai pozsonymegyei Boldogfa, Szempcz mellett) Jakab Győr előtt is kitüntette magát.
Hazai oklevéltár, 72. 1.
A hadjárat bevégezte után Tamás már országnagy. 1275 márczius 24-én országbiró, Pozsony- és (június 4-én) Semptemegye főispánja; június 4-én még országbiró, deczember 4-én azonban már szlavóniai bán, mely tisztséget 1276 első feléig viseli; 1276 augusztus 9-e óta czimzetes bán és Nyitramegye főispánja, 1277-ben a mellett komáromi és pozsonyi főispán, mely méltóságokban 1277 november 10-ig található,* de miután 1277 után már nem találkozunk vele, több mint valószinü, hogy 1277 végén meghalt.
Fejér, V/II. k. 240., 245., 278. 1. Knauz, II. k. 50., 76. 1. Wenzel, IX. k. 114., 117., 147. 1. XII. k. 116. 1.
Halála hosszadalmas örökösödési perre adott okot.
Tamásnak nem voltak egyenes fiörökösei, minek következtében Szatmármegyében feküdt dobosi, pályi és dégi birtokrészei legközelebbi nemzetségi rokonaira, t. i. Kozma fiaira Kozmára és Pálra, valamint bizonyos Sándor nevü nemzetségi rokonára szálltak.
Kozma fiairól, Kozmáról és Pálról már eddig is tudtuk, hogy pozsonymegyei birtokaikban nyugtalankodtak és erőszakoskodtak; de Szabolcs- és Szatmárvidéken sem viselkedtek jobban. A László király és egynéhány lázadó között 1286 és 1287 körül kitört viszályok alatt Kozma fiai és rokonaik a lázadókhoz csatlakoztak, minek az lett a következménye, hogy a király 1287 julius 30-án Szabolcsmegyében a Tisza mentén fekvő dombrádi, dobosi és besztereczi birtokaikat a Kállaiaknak adományozta;* nem csoda tehát, ha Tamás bánnak hátrahagyott birtokaihoz annál jobban ragaszkodtak.
Wenzel, IX. k. 560. 1. Kelet nélkül, de Pauler Gyula szerint 1287-re helyezendő. – Miután az okiratok Kozmát és Pált mindig csak Kozma fiainak nevezik, azt hiszem, hogy az illető okiratban «Pauli et Fratrum suorum filiorum Cosme» helyett helyesen «Pauli et fratris sui filioram Cosme» mondatnak kellene állnia.
Egy 1294. szeptember 6-án kiállitott okirat erről a következő adatokat nyujtja: Nevezett napon megjelenik András király előtt Aba nb. Péter fia Göde mester, másrészt pedig Küke Jakab, neje fivéreinek képviseletében: e fivérek pedig Kozma fiai: Pál és Kozma.* A felek czélja az, hogy a dobosi birtok iránt már régen folytatott pört bevégezzék. Megjegyzendő, hogy Küke Jakab neje, I. Kozma leánya, első ízben Rozsd nb. Kis Mihályhoz ment férjhez, hogy 1285 előtt már Küke Jakabnak a neje, hogy ez utóbbi 1291-ben dombrádi birtokos és hogy tőle származik a Lónyai-család.
Ez bizonyiték arra nézve, hogy I. Kozmának csak e két fia volt. Ha ezeken kivül még egy vagy több fia lett volna, akkor kiemelné az okirat, hogy Küke Jakab ezeket is képviseli.
A királynak bemutatott periratokból kitünik, hogy Aba nb. Péter néhai Tamás bán növérének a férje és hogy kettejük fia anyai örökségét a dobosi birtokból követeli. Péter comes e czélból mindazon itéletleveleket és ügydarabokat bemutatja, melyeket külömböző birák külömböző időben ez ügyben kibocsátottak és melyeknek értelmében bizonyos Sándor és többi fivérei* szintén kötelesek voltak a leánynegyedet kiadni. Domonkos alországbirónak (ki IV. László idejében 1274 óta szerepelt) egyik keletnélküli levele arról tanuskodik, hogy Tamásnak hagyatékát 400 márkára becsülték, hogy Tamás nővérének leánynegyede 100 márka értéket képviselt és hogy Sándor az örökségnek reá eső részét tartozott kiszolgáltatni; de midőn az itéletet végre akarták hajtani, akkor Sándor a végrehajtásra megjelent vegyes bizottságnak fegyveres kézzel ellenállott. Ennek következtében, bár többször óvást emelt, a dobosi birtokrésznek ujabbi kiszolgáltatásában marasztalták el, a mi IV. László alatt annyiban érvényesült, a mennyiben Sándor a dobosi, pályi és dégi birtokrészeket Gödének átengedte. Miután azonban úgy Sándor, mint Kozma fiai, Kozma és Pál a birói idézéseknek meg nem feleltek és makacskodtak. András király fentebbi napon úgy itélkezett, 78hogy Péter neje 1. néhai Tamás bán hagyatékát mint leánynegyedet, 2. Sándor birtokrészét hatóság elleni kihágása és okirathamisitása, 3. Kozma fiai Kozma és Pál részeit pedig azon 20 márka birság fejében kapja, melyre ezek a birói idézések megsértése miatt lettek elmarasztalva; ez alkalommal kiemelik, hogy Péter neje nem csak leánynegyedét, de Tamás bán anyjának – tehát saját anyjának – hozományi illetékeit is kapja. Hogy mikor adta ki Sándor az ő részét? nem tudjuk. Kozma fiai Kozma és Pál dobosi, pályi és dégi birtokuk felét 1296-ban adták ki Péter nejének.*
Ez is ujabb bizonyiték arra, hogy e Sándor nem volt I. Kozma fia; az «aliis fratribus suis» nem vonatkozik II. Kozmára és Pálra.
Wenzel, X. k. 145., 147., 224–226. 1.
Mielőtt Kozma és Pál további sorsáról egyetmást mondanánk, szükséges hogy egy másik kérdéssel végezzünk.
Az eddigiekből láttuk t. i. hogy Tamás bán hagyatéki ügyében bizonyos Sándor is szerepel. Kijelentettük és indokoltuk, hogy e Sándort nem tartjuk I. Kozma fiának és hogy fratresei alatt nem I. Kozma fiai II. Kozma és Pál értendők. Midőn ezt ujra hangsulyozzuk, e Sándor személyére nézve a következő megoldást adjuk, melyről feltételezzük, hogy – ha csak minden jel nem csal – a kérdésre teljesen kielégitő és elfogadható választ ad.
Miután Sándor, ki egyuttal fivéreit is képviseli, Tamás bán után éppen úgy örökölt, mint Kozma fiai: világos, hogy Tamás bánhoz ugyanazon foku rokonságban kellett állnia, mint Kozma fiaihoz. Tudjuk, hogy Sándor pohárnokmester fiai, Kozma és Achilles 1241-ben a Sajónál a tatárok ellen harczoltak és hogy ugyanott akkor egy névleg ismeretlen fivérük elesett.* A tatárjárás után Sándor fiai, Kozma és Achilles Ékes Joákimnak Szabolcsmegyében a Tisza mentén fekvő jószágát bitorolták; fivérük akkor már nem élt, hátrahagyott fiai valószinüleg még zsenge koruak lehettek; 1349-ben pedig Hontpázmán nb. Sándor fia, Petri Sándor egyik nemzetségi rokonával, Petri Tamással együtt Doboson, Dégen és Pályin birtokos.* Ebből tehát kiviláglik, hogy 1. azon Sándor, ki 1294-ben Kozma fiaival együtt Tamás bán nővérének leánynegyedét kifizeti, Sándor pohárnokmester azon fiának a fia, ki 1241-ben a Sajónál elesett és hogy ennek folytán a Petri és petri Derzs családok ősei e Sándornak fivéreiben keresendők; miután pedig tudjuk, hogy a Petriek őse Lőrincz,* egyuttal kimondhatjuk, hogy Sándor pohárnokmesternek mindeddig ismeretlen nevü, 1241-ben elesett fia e Lőrinczczel azonos.
Wenzel, II. k. 269. 1.
Károlyi okmánytár, I. k. 181., ,460. 1. Anjoukori okmánytár, VI. k. 519. 1.
Fejér. VII/II. k. 130. 1. Hazai okmánytár, VII. k. 389. 1. (mindkettő 1284. kör. kelt.)
***
Karácsonyinak a magyar nemzetségekről szóló művében* a következőt olvassuk: «A dobosi uradalomban birtokos volt bizonyos Tamás bán. Ezt minden hasonlatosság mellett sem szabad egynek vennünk a Szentgyörgyi-Cseklészi-ágon emlitett Ehellős fia II. Tamás bánnal. A két Tamás birtokainak roppant távolsága s családi összeköttetésük mutatják a különbözőséget. A Szentgyörgyi-ágon látható II. Kozma fiait sem tarthatjuk egy személyeknek a Besztereczi-ágon levő I. Kozma fiaival, noha a keresztnevek teljesen egyeznek. Ámde Szentgyörgyi-ágbeli II. Kozma fiai 1295 előtt meghaltak (F. VI/I. k. 353. 1.) Besztereczi-ágbeli I. Kozma fiai pedig 1296-ban még élnek stb.» Ez tehát fentebbi kutatásaink eredményével legmerevebb ellentétben áll.
II. k. 234. 1.
Ennek az ellentétnek az az oka, hogy Karácsonyi az 1266. évi okiratot nem vette tekintetbe. A ki nem tudja, hogy I. Kozmának még Achilles nevü fivére volt, hogy az utóbbinak fia Tamás és hogy, mert Ékes Joákim birtoka Szabolcsmegyében a Tisza mentén feküdt, e családtagok a Dobosi urakkal azonosak, kénytelen két Tamás bánt elfogadni, kiknek egyikét el nem helyezheti. Elhihetjük, hogy egy és ugyanazon nemzetségnek két különböző ágában egy-egy Kozmának Pál és Kozma nevü fiai lehettek, azt azonban hogy két különböző ágban egy-egy Sándornak Kozma és Achilles nevü fiai, Kozmának Pál és Kozma, Achillesnek pedig szintén Tamás nevü fia lett volna, nem igen hisszük. A birtokok roppant távolsága sehogy sem mérvadó; van akárhány nemzetség, mely az ország keletén és nyugatán, vagy északi és 79déli vidékén egyaránt – birtokos volt, Szentgyörgyi Sebesről pl. tudjuk, hogy Temesmegyében is volt birtoka, holott Pozsony- és Szatmár-, illetve Szabolcsmegye között a távolság nem is oly nagy, mint Pozsony- és Temesmegye között; a mi pedig a családi összeköttetéseket illeti, tudjuk, hogy ugyanazon Sebes, bár pozsonymegyei birtokos volt, a Borsodmegyében törzsökös Miskócz nemből választott magának feleséget. Hogy Szentgyörgyi II. Kozma fiai Kozma és Pál 1295 előtt meghaltak volna, nem áll. Fejér, VI/I. k. 353. 1. szerint 1295 május 29-én már nem élnek ugyan, de Fejér keltezései nem mindig és nem mindenütt megbizhatók. A fődolog azonban az, hogy Kozma fiai: Bazini Pál és Kozma 1295 február 20-án még élnek, a mennyiben nevezett napon a nagyszombati polgárokkal bizonyos egyezséget kötnek.* Hogy Kozma fiai Kozma és Pál utódokat hagytak volna maguk után, arról nincs tudomásunk.* Fejér, VI/I. k. 353. 1. szerint egyiküknek sem volt fia, mert haláluk után nemzetségi rokonuk, Szentgyörgyi Ábrahám az, a ki Homorói István fia Lászlót a csallóközi Felistál birtokában megerősiti. Igaz ugyan, hogy Fejér (VIII/VI. k. 12. l.) szerint Aba nb. Szikszai Mihály és Hontpázmán nb. Battyáni Mihály között 1308-ban a szatmármegyei Dobos miatt per folyik és hogy az idézett forrásban Hontpázmán nb. Kozma fiáról Kozmáról, ez utóbbi fiáról Pálról, továbbá Kozma leányának negyedéről és Tamás bán anyjának hitbéri illetményéről van szó és hogy Aba nb. Péter (Szikszai Mihály fivére) és fia Göde beleegyeznek, hogy Szikszai Mihály a birtokot Battyáni Mihálynak átengedje, de az egész genealógiai előadás itt oly zavaros, hogy el nem fogadhatjuk. A való csak az lesz, hogy – miután Tamás bán anyját is emlitik – nem Kozma fiáról, hanem fivéréről, Pálról van szó, ki 1296-ban Péter fiának Gödének a Dobosi örökséget kiadta, hogy Péter és Göde ezen örökséget Szikszai Mihálynak eladták és ennek következtében a Battyáni Mihálynak történt átadásba beleegyeztek.
Wenzel, XII. k. 571. 1.
Teljesség kedveért még a következőt is megemlítjük: 1297 jan. 27-én előadja Kozma comes özvegye Erzsébet asszony János pozsonyi plébános és kanonok előtt, hogy férje – ki nem rég hunyt el – halálos ágyán Horpó nevü birtokát, mely kelet felé Rasolyz és Lapychaz (?) nevü helységek között fekszik, Gotthard fia Péter comesnek hagyományozta s hogy ebbe most ő és fia Achilles is beleegyeznek (Wenzel, V. 175. Knauz II. 400). A nevek (Kozma, Achilles) ismétlődése alapján könnyen hihetnők, hogy itt Bazini Kozmával van dolgunk; kijelentjük azonban, hogy erre semmi néven nevezendő támaszpontunk nincs. A birtoknevek el vannak ferditve, de mindamellett mégis felismerhetők. E helységek Nyitramegye holicsi járásában még most is léteznek; nevük Chropó, Dadosócz és Lopassó.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
