6. Rászló utódai.
6. Rászló utódai.
Bizonyos Rászlónak, kiről nevén kivül mitsem tudunk, Miklós nevü fia maradt, ki 1254-ben Bogát-Radván nb. Sztáncstól ennek Zemplénmegyében fekvő Halám nevü birtokát megvette.* E Miklósnak fiát az oklevelek Garabus-nak hivják ugyan, de mi biztosra vesszük, hogy ez csak a magyar Garáb vagy Gráb névnek latinositása. Garáb életéről semmit sem tudunk. Családját fiai, János és Elles folytatták.
Fejér, IV/II. k. 260. 1.
János nyomára legelőször egy oly okiratban akadunk, melynek nincsen keltezése, de mely minden valószinüség szerint a XIII. század utólsó éveiből származik. Ez okirat azt mondja, hogy Garabus fia János comes többek ellen pert visel és hogy ellenfeleit Guge fia Ábrahám comes elé idézi a biróság. A megidézendők névsora a következő: 1. Grancs fiai Jakab comes és János, Izsépen, 2. Garabus fia Csépán, Deteken, 3. Elles fiai Dénes, Bökény, Izsák, Tamás és Péter, Redmeczen, 4. Pós és fia Egyed 82Kolbászából, 5. Eczer fia László. Az okirat* a helységneveket igen rosszul adja; Detek helyett Decherk áll, Redmecz helyett Rednuk, Kolbásza helyett Kulkása, úgy, hogy minden bizonyosság szerint Izsépi Granch helyett is Sztáncs olvasandó, kiben az 1254-ben szereplő Bogát-Radván nb. Sztáncsra ismerünk. Miután 1270-ben Redmecz közvetlen szomszédságában bizonyos Gyug Kozma nevü helységben birtokos, meg lehetünk győződve arról, hogy azon Grab fiai, kik ugyanakkor Redmeczen birtokosok, fennebbi Garabus fiaival azonosak.* Detek, Redmecz és Kolbása akkor Abaujmegyében feküdtek, Kolbását később Zemplénmegyéhez számitották, Izsép pedig akkor is zemplénmegyei helység. Pózs és fia Egyed a Kendi és Kellemesi család őseihez tartoznak.
Wenzel, X. k. 454–455. 1.
Wenzel, VIII. k. 257. 1.
Jánosnak két fia, Miklós és Detre és három leánya volt, kiknek utódai a XV. század elején örökösödési pert inditottak.
Az egyik névleg ismeretlen leány – a zemplénmegyei Lasztóczi Pósa fia Tanalch comeshez ment férjhez. Az egri káptalan előtt 1303-ban Hontpázmán nb. Garabus fia János comes Zemplénmegyében fekvő Halám nevü birtokának felső részét leányának és férjének, Pósa fia Tanalch comesnek adományozza.* Ezen Tanalch özvegye 1356-ban még élt.* E házasságból született Lásztóczi Péter, ki 1370 augusztus 19-én – úgy látszik – már nem él. Nevezett napon ugyanis a nádor előtt Lasztóczi Péter neje Erzsébet és e Péter fiai: Dénes és Miklós egy nőrokonukkal együttesen a zemplénmegyei Leszteméri család tagjainak a Lesztemérből és Kis-Lázonyból járó leányi negyed és hitbér felől felmentést adnak. Előadják, hogy Leszteméri Ivánnak és nejének, Nesztének (valószinüleg az Anasztázia név röviditése) leánya, Neszte «Garabus» Jánoshoz ment férjhez,* minek következtében ifjabb Neszte, nagyanyja leánynegyedét és öregebb Neszte hitbérét követelte.* 1413-ban pedig e Lasztóczi Dénes fiai, János és Péter magukat Thanalch comes és neje (Razló fia Miklós fia Garabus fia János leánya) utódainak vallják és határozottan kiemelik, hogy Miklós valamikor Halám birtok felét megvásárolta;* ugyanezen János meghatároltatja 1408-ban a Lasztócz, Kozma és Izsép között feküdt Halámot.*
Fejér, VIII/I. k. 151–152. 1.
Adalékok Zemplénmegye történetéhez, 1899. évf. 185. old. Megjegyzendő azonban, hogy a rokonsági viszonyok itt igen zavarosan vannak adva, amennyiben Tanalcsi Jánosnak a leánya, Lasztóczi Pósa, fia Péternek pedig az özvegye, ami – mint később látjuk – nem áll.
Az első Lesztemérieket a következő nemzedékrendi öredék mutatja be:
Leszteméri Iván, Neszte; László 1288; Domonkos 1288–1302; Albert 1288–1302; Ivánka 1288; Gergely 1288; Péter † 1288 előtt; Neszte, Hontpázmán nb. Garáb fia János; Benedek 1331–1370; Mátyás 1400; Péter 1354; Miklós 1337–1358; Dancs 1345–1359, zemplénmegyei szolgabiró; János 1370–1390 «Jenkei»-is; Mátyás 1354–1371; Pető 1354–1370, zemplénmegyei szolgabiró; László 1371–1390, «Jenkei»-is; Miklós 1293; Bálint 1377; Simon 1293; László 1357; Bálint 1377; János 1354–1370; Bereck 1354–1370; Péter 1354; Pál 1354–1400; László † 1436 előtt;Ilona 1435, Tibai Miklós
Sztáray okmánytár, I. k. 369. 1.
Fejér, XIV. k. 441. 1.
Adalékok stb. 1900. évf. 185. old.
Jánosnak másik leányától, Erzsébettől bizonyos Mátyás származik, ennek fiától, Gergelytől pedig egy Anna nevü leány. Ezen Annának leánya bizonyos «Pyurgi»(?) Lászlóhoz ment férjhez, ki 1413-ban, mint nejének képviselője Lasztóczi Jánossal együtt szerepel (l. f.) E levezetésre azonban megjegyzendő, hogy Fejér ezt kétségkivül hibásan közli, hogy tehát óvatosan veendő.
Jánosnak harmadik leánya, kinek nevét nem ismerjük, Baksa nb. Csapi Tamáshoz ment férjhez. Fia, Miklós Kaplyon nb. Nagymihályi Katalint vette nőül, mely házasságból többek között Csapi Pál is született, ki 1413-ban szintén Lasztóczi János oldalán szerepel.*
v. ö. Fejér, X/V. k. 720 1.
1341 május 5-én a jászói konvent előtt a 83következő Hegyaljaiak: a) János fia Miklós, Detre fia István, Elles fia Pető és ugyanazon Elles fia Tamás fia Péter a következőt vallották: Csupor László hegyaljai birtokát vég rendeletileg az egri püspökségnek és káptalannak hagyományozta. E birtokot kellett volna Hegyaljai András fia Györgynek 1341 május 1-én Miklós egri püspöktől kiváltania; de miután György e határnap előtt meghalt és a kiváltás joga a Hegyaljaiakat illeti, kifizetik a zálogösszeget, mire a hegyaljai részbirtokot megkapják.* Hogy Csupor László és András fia György nemzetségbeli rokonaik voltak, alig szenvedhet kétséget, de az összeköttetés módját nem ismerjük. Hegyalja pedig – mely 1341-ben Abaujmegyéhez tartozott – nem más, mint a mai hegyaljai puszta Kolbásza mellett Zemplénmegyében.* Volt ott azonban még egy másik Hegyalja is, melynek birtokosáról, az 1350-ben előforduló Tamás fia Lászlóról, nem tudjuk, vajjon ugyanazon nemzetséghez tartozott-e? Midőn Szendi Tamás, füzéri várnagyot 1350-ben az abaujvármegyei Kuchlin nevü birtokba beigtatják, királyi küldötként Miklós fia Hegyaljai László is szerepel; ez alkalommal megjelenik az egri káptalan előtt Elleus fia Pető is.*
Sztáray okmánytár, I. k. 162. 1. (v. ö. Fejér VIII/IV. k. 423, 424 356. l.)
Csánki, I. k. 208. 1.
Anjoukori okmánytár, V. k. 420–422. 1.
Látjuk tehát, hogy Garáb fia János fia Miklós, ennek unokaöcscse István és nagybátyjának Ellesnek fia s unokája 1341-ben már a «Hegyalja-i» nevet viselik. Miklósnak 1350-ben szereplő László nevü fián kivül még Erzsébet nevü leánya is volt, ki 1370 augusztus 19-én bizonyos «Fuló» Istvánnak a neje s Lasztóczi Péter fiaival együtt a Lesztemériektől nagyanyjának, Leszteméri Nesztének leánynegyedét követelte (1. f.). E Fuló István, – úgy látszik, a szabolcsi Fuló család őse.*
A szabolcsi Fuló Jakab fiai, István, László és Péter, 1417-ben, mint az Upori Imre fiai István, László, János
és az utóbbi fiának, Istvánnak osztályos rokonai szerepelnek. (Fejér, X/VIII. k. 585, 1.
1413-ban a következő családtagokkal ismerkedünk meg: 1. Rászló fia Miklós fia Garabus fia János fia Miklós fia László fiai: Hegyaljai János és Péter; 2. Ugyanezen Garabus fia János fia Detre fia István fia: «Chok» Miklós-sal és fivérének László-nak, fiával «Chokházi» Istvánnal, 3. Garabus fia Elles fia Tamás fia Péter fia Rakottyási Balázszsal, kik Garabus fia János leányainak utódaival együtt szerepelnek.* Csókháza nevü helységet találunk 1427-ben Abaujvármegyében; 1433-ban Zemplénmegyében is van; de miután 1436-ban az utóbbi megyében a csókházi Csók családot Mérk helység részeibe iktatják, azt hisszük, hogy a két helység csak egynek veendő s hogy 1413-ban Abaujvármegyében feküdt, hol 1427 és 1437-ben a csókházi Csók-család szintén szerepel. Hegyalját már fent meghatároztuk. A Hegyaljai család 1405-ben és 1454-ben Abaujmegyében van; 1411-ben Zemplénmegyében hegyaljai Baglyas János szerepel.* Rakottyás helység 1427-ben Abaujvármegyében van; ugyanott szerepel a Rakottyási család 1437, 1447 és 1456-ban.*
Fejér, X/V. k. 441–442. 1.
Tört. Tár, 1901. évf. 64. old.
Csánki, L k. 205, 208, 216, 345, 370. 1.
Az eddigiek szerint a következő nemzedékrendi töredéket állithatjuk össze:
Hontpázmán nb. Rászló; Miklós 1254; Garáb; János 1270–1303, Leszteméri Iván leánye Neszte; Elles 1270; Miklós 1341-ben «Hegyaljai»; Leány 1303, Lasztóczi Tanalcz 1303; László 1350;E rzsébet 1370, Fuló István; János 1413, a Hegyaljai család folytatói; Péter 1413; Erzsébet (Pyurgi? Lászlóné ősanyja); Leány, Baksa nb. Csapi Tamás; Detre † 1341 előtt; István 1341 «Hegyaljai»; «Csók» Miklós 1413; László † 1413 előtt; István 1413, a csókházi Csók család folytatója; Pető 1341–1350, «Hegyaljai»; Tamás † 1341 előtt; Péter 1341 «Hegyaljai»; Balázs 1413, a Rakottyási család folytatója
84Ebből tehát kiviláglik, hogy az Abaujvármegyében és Zemplénmegyében birtokos csókházi Csók, Hegyaljai és Rakottyási családok a Hontpázmán nemzetségnek eddig ismeretlen három hajtását képezik. De mi azt hisszük, hogy ezeken kivül a nevezett megyékben még más Hontpázmán nb. családok is léteztek, amit a következővel akarunk indokolni.
Midőn Garáb fia János a XIII. század végén a Bogátradván nb. Sztáncs fiait, Izsépi Jakabot és Jánost, mint alpereseket megidéztette, akkor az utóbbiak társaiként a következők is szerepelnek: 1. a Detek-en lakó Garáb fia Csépán, 2. a Redmeczen lakó Elles fiai: Dénes, Bökény,Izsák, Tamás és Péter, 3. Pósa és fia Egyed, a Kendiek és Kellemesiek ősei, 4. Eczer (?) fia László (l. f.). Miután a Garáb, Bökény, Elles (= Achilles) nevek a Hontpázmán nemzetségnél divók és a Rakottyásiak őse szintén Elles, jogositva lehetnénk föltételezni, hogy a fentemlitett deteki és redmeczi földesurak Garáb fia Jánosnak nemzetségbeli rokonai voltak. Hogy azon Csupor László, ki hegyaljai birtokrészét az egri püspöknek hagyományozta és azon András fia György, ki 1341-ben meghalt, a Hontpázmán nb. hegyaljaiaknak kétségkivüli nemzetségbeli rokonai, azt már fentebb megállapitottuk.
Dr. WERTNER MÓR.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
