Ahnentafel seiner kaiserlichen und königlichen Hoheit des durchlauchtigsten Herrn Erzherzog Franz Ferdinand von Oesterreich-Este
Ahnentafel seiner kaiserlichen und königlichen Hoheit des durchlauchtigsten Herrn Erzherzog Franz Ferdinand von Oesterreich-Este
Bearbeitet von Otto Forst. Verlag Halm und Goldmann, Wien und Leipzig, 1910.
Forst Ottó e munkájában Ferencz Ferdinánd főherczegnek 32 ősre terjedő ősfáját állitja össze. Ily ősfaösszeállitás az utóbbi években több látott napvilágot, a német irodalomban Kekulé von Stradonitz, a hires német genealogus és heraldikus az európai uralkodók és nejeik ősfáit, Dungern báró a Hohenzollernekét, Roller Ottó a Baden-Badeni és Baden-Durlachi őrgrófokét tette közzé. E munkák a tulajdonképen ősfák csoportjába tartoznak, kiindulnak az egyénből, a probansból és visszafelé viszik fel a leszármazást szülők, nagyszülők, dédszülők stb.-re. Ez az a próba, az az ősfa, melyet pl. a kamarasságért, máltai lovagságért folyamodó köteles letenni. Ez az ősfatérben és időben, – legyen szabad e kifejezéseket használni – koráloknak van alávetve, időben korlátolva van lefelé, t. i. probans személyében, térben pedig abban, hogy az ősök folyton növekvő számát kimutatni és feltalálni nem sikerül. Az ősfával ellentétes a származási tábla, mely lefelé mutatja a leszármazást, magában foglalva az összes egyéneket, kik nemzés utján egy házaspártól leszármaznak. Ez a leszármaztatás térbelileg meg van szoritva, a menynyiben csak ennek a házaspárnak, – szerző a «Stammpaar» kifejezést használja – leszármazóira terjeszkedhetik ki, időben azonban korlátozva nincsen, mert az ujabban született utódok még mindig helyet foglalnak rajta.
Ezen kétféle tábla a származási és őstábla közti különbség fejtegetésével vezeti be a szerző munkáját, majd áttér annak a kérdésnek a fejtegetésére, hogy milyen gyakorlati és elméleti jelentősége van manapság a származási és őstáblának. Gyakorlati jelentősége a különböző udvari és egyéb méltóságok, kamarási, máltai lovagi méltóságok, alapitványok, udvarképesség stb. elnyerésében van, elméleti tekintetben a német családi és házassági jog, továbbá ujabban a szocziologia és biologia tekintetében van a leszármazási és őstáblának s általában a genealogiai tudománynak nagy jelentősége, melyre annak idején már Ottokar Lorenz utalt genealogiai kézikönyvében, a melyben reámutatott arra, hogy jogi, történeti és természettudományszakoknak a tudományos alapon művelt genealogia mily fontos segédeszköze. Lorenz könyvének megjelente a genealogia tudományos művelésének különösen Németországban, hol annak fontosságát hamar felfogták, tekintélyes impulsust adott.
Még egy kérdéssel foglalkozik a szerző munkája bevezetésében. Tudjuk ugyanis azt, hogy valamely személy ősének száma minden generatióban kétszereresen növekszik, igy pl. a II. generatióban a szülők 2 személy, a III-ban a nagyszülők 4 személy és igy tovább növekvőleg szerepelnek, és igy, mondja szerző, a mathematikai progressiót alapul véve minden jelenleg élő egyénnek ősfája 800 esztendőre visszavezetve 34 milliárd őst foglalna magában, holott a jelenleg élő emberek száma csak 1,7 milliárd. Azonban szerző utal arra, hogy minden az első generatión tulhaladó ősfán bizonyos személyek a probansnak ősei között több izben szerepelnek. Ez azoknak egymásközti összeházasodására vezethető vissza, mi aztán az u. n. «Ahnenverlust»-ot, ősökbeni veszteséget eredményezi, a mely veszteség ép úgy előfordul a magasabb nemességnél, mint a polgárságnál, sőt bizonyos tekintetben még nagyobb mértékben a parasztságnál is, a különbség csak az, hogy az utóbbi két kategoriánál a magasabban fekvő ősöknél ez a veszteség nehezebben mutatható ki.
Az ősökbeni veszteség a főnemes és nemesi családoknál külömböző. Forst táblázatos kimutatást közöl egyes uralkodókról, a melyek rendkivül érdekesek. Igy pl. II. Vilmos német császár ősfájában a XI. generatióig felvive az ősfát, elméletileg 1024 volna az ősök száma, az ősökbeni veszteséget figyelembe véve azt várhatnók, hogy az ősök száma 354, pedig tényleg 48csak 256, XII. Alfonz spanyol királynál a várható ősök száma 140, a ténylegeseké 111, Károly Salvátor főherczegnél a várható ősöké 172, a ténylegeseké 123. Ferencz Ferdinánd főherczeg leszármazásáról a számadatok a következőkép alakulnak. A XI. generatióig az ősök hiány nélkül ismeretesek, azok valamennyie, kivéve a Saurma-kat, mely a nagyon régi armalista nemesek közé tartozik, a főnemesség és részben az ősnemességnek soraiból veszi eredetét. Természetesen a ma uralkodó fejedelmi házak ezek között tulsulyban vannak, úgy hogy a névleg felsorolt 16 családra (Wittelsbach, Habsburg, Hohenzollern, Hessen-Brabant, Capeting, Nassau, Welf, Lothringen, Wettin, Oldenburg, Savoya, Askania, Reuss, Waldeck, Schwarzburg, Lippe) az ősökbeni veszteség a legnagyobb, u. m. az összes 2047 ősnek 64,5%-a. A tabellarikus kimutatás szerint a helyzet a következőkép alakul: a XI. generatióban az elméleti ősök száma 1024, a várható ősöké 348, a ténylegeseké 234, vagyis összegezve, a tizenegy generatiónak 2047 elméleti ősével szemben, a tényleges szám 642.
Nemzetiségi tekintetben – melynek megállapitásánál az anyanyelv szolgált alapul – Ferencz Ferdinánd ősei a XI. generatióban a következők: 744 német, 13 németalföldi, 11 angol, 29 dán, 3 svéd, 64 franczia, 98 olasz, 34 spanyol, 1 román, 26 lengyel, 1 magyar.
Az előszóban szerző számot ad arról az eljárásról, a melyet a táblák összeállitásánál követett, s felsorolja forrásait is. A táblák összeállitására nézve megjegyezzük, hogy az első tábla a probans 1–6 generatiója 32 őst foglal magában, a következő táblákon pedig e 32 ős mindegyike szerepel probans gyanánt, szintén 32–32 ősre felmenőleg. Az ősök neveinek pontos megállapitása, mint szerző mondja, sikerült neki, úgy hogy e tekintetben munkája hiányt nem mutat fel. A lehetőség határán belül igyekezett aztán a születési, házassági és halálozási időadatokat is megállapitani. Külön sorolja fel végül szerző azokat a munkákat, melyekre a táblák összeállitásánál támaszkodott. Szerző az előszóban kilátásba helyezi, hogy a munkának az 1024 ősön tulterjedő részre folytatása leend.
A munka használhatóságát egy lelkiismeretesen összeállitott névmutató könnyiti meg, a mely az összes a táblákon előforduló neveket, az időbeli adatokat hozza, utal arra, hogy a táblákon hányadik szám alatt található az illető név fel, és végül röviden az utalást, hogy honnan meritette szerző adatait. A könyv kiállitása előkelően egyszerü, a szöveg és táblák nyomása tiszta és éles. A genealogiai tudományra értékes gyarapodást jelent és szerző megérdemli, hogy e nagy körültekintést, fáradságot és szorgalmat igénylett munkája minél számosabb érdeklődő kezébe jusson.
–y. –l.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
